Igehely: Róm 6:9-18; Kulcsige: Róm 6:13 „Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.”
Pál, és általa a Szentlélek, arra a valóságra irányítja a figyelmünket, ami nem a szemünkkel nézve válik felismerhetővé számunkra, hanem a hitünkön keresztül szemlélve válik valósággá az életünkben.
Mielőtt Isten kegyelme újjászült volna minket, nem volt lehetőségünk kiszabadulni a bűneinkből. Jézus Krisztus azonban feltámadt a halálból! Ez azt jelenti számunkra, hogy Neki van hatalma megszabadítani bennünket ennek a világnak, régi életünknek minden megkötözöttségétől. Van hatalma új életet adni, ami nincs e világ hatalma alatt.
Mennyire éljük mindennapjainkat ennek a kimondhatatlan szabadságnak a tudatában? Nem úgy van, hogy sokszor még mindig elhisszük, hogy nem tudunk szabadulni a régi életünktől, ennek a világnak a nyomorúságától? Pedig nincs okunk engedni, hogy a bűn erőt vegyen rajtunk, vagy e világ miatt keseregjünk. Jézus feltámadt, és vele együtt mi is új, örök életben élünk. Szabadok vagyunk az Isten haragjától és mindentől, amivel e világ akar idekötözni bennünket, de szabadok vagyunk a saját múltunktól is. Bennünket „Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre” (1Pt 1:5).
Mezei Tamás
Isten hosszútávú szándéka a kánaáni népekkel
Igehely: Bír 2:1-5, 16-23; Kulcsige: Bír 2:22 „Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem.”
Izrael nagyon veszélyes útra lépett, amikor teret engedett a bálványoknak. Leleplezték szívük igazi valóját Isten és a világ előtt. Azért kezdtek el a különböző bálványoknak hódolni, mert valamilyen szükségük kielégítését remélték tőlük, holott Isten volt az, aki gondoskodott népéről gazdagon és természetfeletti módon, olyankor is, amikor a környező népek szűkölködtek. De ez rávilágított arra, hogy mennyire nem ismerték Istenüket, kiveszett emlékezetükből, hogy Isten miként szabadította meg őket, és tette őket saját népévé.
Egy másik ok, amiért a nép bálványok felé fordult, hogy olyan dolgokat akartak tenni vagy megkapni, amik az Isten szemében nem voltak helyes dolgok: más népekkel házasodni, vagy éppen az ő életvitelüket kívánták átvenni.
Azok a bálványok azonban, amelyektől szabadságot reméltek, végül igába hajtották az egész országot, és azok a bálványok, amelyektől bőséget reméltek az éhhalál szélére sodorták őket.
A kísértés számunkra is csapdává válhat, ha Isten helyett csupán Isten áldásaira vágyunk. Mindenekelőtt Istent szeressük, és a szükségeinkben Őrá támaszkodjunk. Ahogy Jézus mondta: Keressük először az Ő országát, és minden más ráadásul megadatik (Lk 12:31).
Mezei Tamás
