2022. október 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Az első gyülekezet példás vezetői

Igehely: ApCsel 5:17-32; Kulcsige: ApCsel 4:20-21a „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket.”

Az apostolok méltatlankodás nélkül elfogadják a hatósági döntést, a bebörtönzést. Engedelmességük származéka az újabb isteni beavatkozás egy angyal megjelenésével. Így valósul meg a „győzelemről győzelemre” jutás, a meggyőző kijelentés, hogy a Krisztus parancsa felülírja az emberi rendelkezést. De „nem erővel és hatalommal, hanem Istennek lelkével.” A csodás szabadulás után, mint akik Istentől kaptak felmentést, félelem nélküli engedelmességgel szólják - mostmár a templomban- a Jézusról szóló örömhírt.

Az apostoloknak nem volt előzetesen ilyenszerű tapasztalatuk, de Pál már határozottan írja: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben!”

Kedves testvérem, számunkra nem lehet kérdés, hogy beszéljünk-e az Úr Jézus üdvözítő munkájáról, míg nappal van: „Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Nem lehet kérdés, hogy látogassuk a közösséget: „Oda küld áldást az Úr és életet!” Nem szabad várnunk alkalmasabb időre. Ha az elhívatásod világos, a tennivalóhoz már nem kell angyali kijelentés! Bátran merítsünk erőt a „Szabadító kútfejéből”!

Máté Zoltán

DÉLUTÁN | 

Néven szólít és vezet

Igehely: Jn 10:1-6; Kulcsige: Jn 10:3 „Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.”

Ismerve az akkori szokásokat, melyek szerint a juhokat éjjel egy fallal körülvett, ajtóval ellátott és őrzött területen tartották, valóban gyanús lehetett az az illető, aki máshogy próbált bejutni a juhok közé.

Azonban az, amiről az Úr Jézus beszél itt, sajnos már nem ennyire egyszerű. Szemünkkel könnyen felismerjük, ha valaki egy épített falon próbál átmászni. A juhok is felismerhetik az álpásztor hangjáról, hogy ő nem is a pásztoruk. De amikor a gonosz lelki falakon mászik át, és az álpásztor nem füllel hallható hangon próbál rossz helyre terelni, akkor a biológiai szem és fül és gyakran a józan ész már nem elég.

Mit tehetünk azért, hogy mi és testvéreink csakis az Urat kövessük és az Ő hangjának engedelmeskedjünk? Az imádkozás és az Ige nyitott szívvel való tanulmányozása mellett óvintézkedéseket is tehetünk. A szabályok nem mindig tűnhetnek logikusoknak, sőt néha a céljuknak ellentéteseknek is, de az Isten emberei által hozott határozatok betartása is segít a gyülekezeteknek a helyes úton járásban.

Ne szűnjünk meg jó lelki hallásért és látásért imádkozni!

Máté Tamás

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.