RMBGySz*

2022. október 31., hétfő

DÉLELŐTT | 

Ki teszi lakhatóvá az ősi romokat

Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 58:12 „Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.”

Figyeljünk a 12. vers üzenetére, amelyben Isten egy lesújtó helyzetben ad ígéretet népe számára: az ősi romokból újjáépülhetnek Jeruzsálem falai, ami jelképezi az egész nemzet újjáéledését. Egyúttal rámutat arra is, hogy amikor az üzenet elhangzik, még lesújtó a helyzet: romokban a város és vele együtt romokban a nemzet. A jó hír az, hogy van megújulás, van helyreállás. Izrael népe elfordult Istenétől, de még most is, amikor romokban hever, Isten a helyreállás felé vezető útra tereli őket.

Az emberi természetünk hamar eljut arra a pontra, amikor kész feladni, és azt mondani, hogy túl késő megtérni, túl messze sodródtunk Istentől, és túl mélyen vagyunk a bűnben. Az Úr azonban ilyenkor is helyre tud és helyre akar állítani bennünket, ahogyan egy nap majd a most még reménytelenül elveszett népét is helyreállítja.

Olyan könnyen alábecsüljük Isten irántunk való elkötelezett szeretetét és hűségét, különösen, amikor a bűneink elhomályosítják lelki szemeinket. Támaszkodjunk arra, amivel János által bátorít Isten Lelke: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket” (1Jn 1:9).

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

Hitünk megpróbálásának célja

Igehely: Jak 1:2-4; Kulcsige: Jak 1:3 „Tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”

Jakab olyan könnyedén írja: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek”. Számunkra pedig olyan lehetetlennek tűnik. Talán előttünk van az, ahogy Jakab örömmel néz szembe a kísértésekkel, és nem bukik el, vagy más keresztyének, akikre felnézünk, és úgy gondoljuk, hogy nekik biztosan könnyebb volt engedelmeskedni ennek a felhívásnak. Magunkba nézve lehet, hogy elkeseredünk, mert a kísértésnek nehéz ellenállni, és jól ismerjük a bukás keserű érzését is.

Lehetséges egyáltalán örömnek tartani a kísértéseinket, vagy Isten lehetetlent kérne tőlünk? Gondolataink könnyen leragadnak itt a második versnél, pedig a választ a harmadik és negyedik versben találjuk. Jakab azt mondja: akkor lehetséges szembenézni a kísértésekkel, ha egyenesen át is nézünk rajtuk, és meglátjuk mi van azután, hogy a próbát kiálltuk. Minden könnyekkel megharcolt csata azt a kipróbált jellemet munkálja bennünk, ami Istent dicsőíti, és arra készít, hogy Isten előtt megálljunk. Ha teljes szívvel várjuk, hogy Istennel találkozzunk, akkor az odavezető út minden nehézségével is örömmel tudunk szembenézni. Törekedjünk szeretni Istent annyira, hogy mindennél jobban várjuk azt a napot!

Mezei Tamás

2022.10.31.