RMBGySz*

2022. október 4., kedd

DÉLELŐTT | 

Ábrahám – százévesen lett fia

Igehely: 1Móz 17:15-22; Kulcsige: 1Móz 17:19 „De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is.”

A sok nép atyja korán kapta az ígéretet (1Móz:15:2), amikor még gyermektelen volt és csüggedt. Isten sokat ígért neki, amit akkor Ábrám még fel nem foghatott, de elhitte. Majd hosszú-hosszú idő telt el az ígéret beteljesedése nélkül. Mi mit csinálunk, amikor a várva várt ígéret nem teljesül? Várunk nyugodtan, vagy idegesen számoljuk a vészesen fogyó időt? Volt ez már sokféleképpen. Főleg nagyléptékű terveknél vagyunk türelmetlenek, amikor nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Könnyen lobbanunk, csüggedünk, feladjuk.

Ábrahám is kifogyhatott a hitéből kilencvenkilenc éves korára. Amikor Isten megismételte az ígéretét, engedelmes volt, de már csak nevetett. Sem elképzelni, sem felfogni nem tudta, hogy ami embernek lehetetlen, az Istennél lehetséges. Túl az emberi vagy biológiai korlátokon, Isten tud és akar cselekedni, az emberi értelemtől függetlenül, hiszen Ő a Teremtő, Ő az, aki előtt nincs lehetetlen. Még a mi életünkben is. Volt is már rá példa, biztos, csak hát a memóriavesztés, a meszesedés… Átírjuk, szelektálunk, magunknak tulajdonítjuk Isten munkáját, kikopik az emlékezetünkből, mit tett velünk. Nem kellene ennek így lenni! Véssük szívünk hústábláira Isten nagy munkáját, az ígéretek beteljesülését. Várjunk a továbbiakra hittel, reménykedve!

Nyúl Zoltán

DÉLUTÁN | 

Ne igazodjatok korábbi vágyaitokhoz!

Igehely: 1Pt 1:13-16; Kulcsige: 1Pt 1:14 „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek.”

Az „Én mindig jó fiú voltam” – kezdetű megtérési bizonyságtételnél többször felszisszenek. Miért kell mindjárt hamis áltatással, csúsztatással (keményebben mondva hazugsággal) kezdeni új életünket Krisztusban? Vágyak, irigységek, különböző kívánságok voltak mindenkinek az életében, kicsiny koruktól kezdve. Beismerve vagy rejtve, de voltak. A mai fogyasztói társadalom hatalmas iparágakat fejleszt ki a vágyak gerjesztésére, és annak a részleges vagy teljes elérésére. Így elégedettek sohasem lehetünk, mert minden alkalommal jelentkezhet a következő vágy. A hitéletem kezdete előtti korábbi vágy bűnös vágy volt. A hívő életem vágya pedig elsősorban az Isten Szentjével való járás lehet, de nem megfelelési kényszerként, hanem valódi szükségletként. Új természetemből fakad ez, mert amit Isten elkezdett, azt be is fejezi a megfelelő időben. Nekem csak igazodni kell, élethossziglan tanulva figyelni Krisztus szavaira. „Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2:5)

Rendeztük már vágyainkat? Megszabadultunk már azoktól, amik terheltek minket, hogy oda tudjunk figyelni, merre kell haladnunk?

Nyúl Zoltán

2022.10.04.