2022. szeptember 16., péntek

DÉLELŐTT | 
Nehémiás visszamegy a kezdetig

Igehely: Neh 7:60-72; Kulcsige: Neh 7:72a „A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban.”

Az előző versekben a fogságból hazatértek névsorát olvashatjuk, ami sok ismeretlen nevet tartalmaz. Vezetők, a nemzet fejei, papok, léviták, énekesek, kapuőrök, Salamon szolgái fiainak nevei. A származásukat igazolni nem tudók korlátozott jogokkal rendelkeztek. Az igazolás hiánya a papokat alkalmatlanná tette, kizárást jelentett számukra a szolgálatból. Rehabilitálásukat kizárólag az új templom jogaival felruházott főpapja végezhette el az Urim és a Tummim (tökéletes világosság) által. Az ekkor elvégzett népszámlálás lehetővé tette az asszonyok és a gyermekek Isten gyülekezetéhez való csatlakozását is. Lehetőségeikhez mérten pedig, a hála jeléül, mindenki hozzájárult a templom építéséhez.

Néhány kérdésre válaszolj ma reggel becsületesen! Ott szerepel a neved a fogságból megszabadultak névsorában? Igazolja életed a szolgálatod létjogosultságát? Van-e tudomásod Jézus Krisztus helyreállító, megújító, munkájáról az életedben? Fiatalként megragadtad-e már az Isten gyülekezetéhez való tartozás lehetőségét? Kész vagy-e támogatni Isten országának építését anyagi javaiddal is?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Nem vagyunk a meghátrálás emberei

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:39 „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Akik a zsidók közül elfogadták Jézust a megígért Messiásnak, üldöztetésekben volt részük. A hívők életében a hit és a szenvedés kegyelme együtt jár (Fil 1:29). Erre emlékezteti a címzetteket az író, akik nem estek kétségbe akkor sem, amikor a javaiktól megfosztották őket, sőt örömmel fogadták a nincstelenséget. Ezt az örömet a mennyben számukra elkészített, félretett, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan, jobb és maradandóbb örökség táplálta (1Pt 1:4-5). Hitünk kipróbált voltát igazolja ez a szomorúságban kapható öröm, amit az örökkévaló gazdagságba vetett reménység táplál.

Bátorítás ez az ige számomra ma is. A megtartott bizodalom nem marad jutalom nélkül. Az idősek közötti szolgálatom egyik aranymondata ez az igeszakasz. E nagy jutalom ígéretéhez békességes tűrésen és Isten akaratának a cselekvésén keresztül juthatunk. Vannak időszakok, amikor az a gondolat vigasztal: Nem sok van már! A Bíró az ajtó előtt áll! Minden jel arra mutat, hogy Jézus nemsokára érkezik!

Addig is éljünk hitből, járjunk hitben! Ne lépjünk vissza, mert abban nem gyönyörködik a mi Urunk. Aki meghátrál, elvész. Aki kitart, életet nyer.

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.