2023. április 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mi vagyunk az Ő vendégei

Igehely: Jn 21:8-14; Kulcsige: Jn 21:12 „Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.”

A Feltámadott egy szolgáló szerepét vette fel. Ugyan most nem mosdótállal és kendővel, mint az utolsó vacsorán, hanem tüzet gyújtott és halat sütött övéinek a Genezáret-tó partján. Ilyképpen vendégelte meg a fáradt és éhes tanítványokat, akik egész éjjel keményen, de eredménytelenül vesződtek.
Jézus nem vetette szemükre a szomorú tényt, hogy elmentek halászni. Kérdőre sem vonta őket, merthogy elfeledkeztek elhívatásukról, hogy ők már emberhalászok. Szánalmas munkájukat sem hozta szóba. Viszont csendben és alázattal újból nyilvánvalóvá tette, hogy Ő az Úr – mennyen és földön minden hatalom neki adatott (Mt 28:18).
A tanítványok szó szerint és átvitt értelemben is megízlelték, hogy „jóságos az Úr” (1Pt 2:3). A kenyér és a hal minden darabkája éreztette és láttatta velük: „jó az Úr” (Zsolt 34:9). Nincs okuk tehát a félelemre, mert hű az hozzájuk, aki ígéretet tett, amikor elhívta őket a követésére (Zsid 10:23). Áldott legyen az Ő neve!
Hogyan tapasztaltad életedben Isten jóságát? Hogyan vigasztal szükség idején Isten gondviselésének ígérete?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Vallást tesz megtéréséről

Igehely: ApCsel 26:12-18; Kulcsige: ApCsel 26:16 „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.”

Pál apostol a Jézussal való találkozás pillanatában új identitást, életcélt és küldetést kapott. A most már bizonyságtevő szolgának megtérésekor természetfeletti módon fedte fel magát Jézus. Ellátta további kinyilatkoztatásokkal, hogy azokról is bizonyságot tegyen az embereknek.
Ha igazán megismertük Isten kegyelmét (Kol 1:6), és minden akadályt félretéve elindultunk az élet útján (ApCsel 2:28), arra kell törekednünk, hogy egyre jobban és mélyebben ismerjük meg az Úr páratlan nagyságát (Fil 3:8). Legfontosabb küldetésünk, hogy eszközök legyünk mások megtérésében. Sokan körülöttünk még lelki vakságban és a tudatlanság sötétségében élnek. A Sátán uralma alatt sínylődnek, és cipelik lelkiismeretükben rendezetlen bűneik terhét. A mennyei örökséget még nem nyerték meg, mert e világ életmódja szerint élnek (Ef 2:2). Hozzájuk küld az Úr.
Ne legyünk engedetlenek a mennyei hívásra (ApCsel 24:19)! Hirdessük bátran minden embernek a megtérés evangéliumát – amíg tart a kegyelem ideje (2Kor 2:6).

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 16 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.