2023. április 2., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Íme, Királyod jön!

Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: Jn 12:15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”

Virágvasárnap féktelen ujjongását vázolja fel János, az evangélista néhány szóban. Először a sokaság reakcióját idézi fel. Aki csak tehette, pálmaágat vágott az útszéli fákról, hogy kifejezze hódolatát az előtt, akit készek voltak királlyá kikiáltani. Eszükbe jutott az ezeréves zsoltár-szöveg és azzal fogadták az ünnepeltet. Örömteli olvasni, hogy a Lázár feltámasztásának szemtanúi is ott voltak a sokadalomban. Ám elszomorító, hogy nem Jézusért magáért, hanem az általa véghez vitt csodáért csodálták.
Másodsorban János, mint tanítvány, hitelesen emlékezhetett arra a bizonytalanságra, amely ellepte őket a nagy örömünneplés láttán. Eddig senki sem figyelt fel a kis csoportra, hisz nem volt ritkaság egy tanító körül gyülekező tanítványok látványa. Azután jön a helyreállító nagy „de”. Miután Jézus megdicsőült, a mennybe távozott, leesett a hályog értetlenkedő elméjükről. A prófécia megelevenedett, a prófétai szó valósággá vált, virágvasárnap ujjongása értelmet nyert.
A nap vesztesei a farizeusok voltak. Lebiggyesztett ajakkal, összehúzott szemöldökkel, dühtől remegő szívvel döbbentek rá: csatát vesztettek ezzel az iskolázatlan, mezei tanítóval szemben.
Jézus megalázkodásának ez a jelenete csak az első lépést jelentette. Szamárháton ülni köznapi dolog volt, nem ilyen ünnepi alkalomhoz illő. Szüleim mesélték, hogy amikor Horthy Miklós, a kormányzó végigvonult Nagyvárad utcáin, gyönyörű fehér lovon ült.
A Megváltó megalázkodásának második lépése: a főpap szolgája minden ok nélkül arcon csapja.
Végül: a kereszt. „Megalázta magát… a kereszthalálig.” Ez volt a mélypont. De lesz még egy „virágvasárnap”! A mennyei jelenések látnoka, János, most a Felkent felmagasztalását írja meg: „És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz… Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket… Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura (Jel 19).” Nem szamárháton, de harci ménen; nem arculcsapva, de csapást mérve; nem keresztre feszítve, hanem dicsőségesen. Ő a mi virágvasárnapi Királyunk!

Füstös Gyula

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Magasztaljuk a megdicsőült Királyt! – 2Kor 1:20

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Jézus bevonulása – Mk 11:1-14, 20-26 (Mk 11:9b-10)

DÉLUTÁN | 

Magamhoz vonzok mindeneket

Igehely: Jn 12:20-33; Kulcsige: Jn 12:32 „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

A gravitáció általános törvénye ide vonz, ide szögez bennünket a Földhöz. Hatalmas erővel és energiával lehet csak legyőzni ezt a vonzerőt. Erre képezték ki az űrhajókat: akkora sebességgel és tolóerővel bírnak, ami kiszakítja őket a Föld vonzási köréből. A kereszt útját járó Jézus felkínál számunkra egy olyan antigravitációs erőt, amely képes kiemelni bennünket a mindennapok robotjából, őrlődéséből.
Állítólag Edessza királyának küldöttei voltak azok a görögök, akik látni akarták Jézust. Híre már nagy volt; a király egyféle udvari filozófusnak akarta alkalmazni. De Jézus személyisége nem arra hívatott, hogy csak itt a földön, szellemi gravitáció hatalma alatt szolgálja az embert! Az Ő élete rakéta-élet; az Ő hivatása nem egy királynak, hanem Királyként szolgálni; az Ő tartózkodási helye nem a Föld, hanem a dicsőséges mennyország!
Ebben a felfelé törekvésben első állomás a kereszt kellett legyen. „Ezt pedig azért mondta, hogy jelentse, milyen halállal kell meghalnia.” Ekkor már határozottan tudta, hogy mekkora áldozatot vár el Tőle az Atya a bukott ember megmentéséért. Ezért kezd az elhaló búzaszemről beszélni Jézus: Ő mint búzaszem meghal, de ebből a halálból élet fakad, amely azután az örök élet gyümölcsét termi meg abban, aki elfogadja áldozatát. Ennek a belátása nem volt könnyű Neki sem: „Most az én lelkem nyugtalan!” Csak halvány sejtelmünk lehet Jézus érzéseiről, amikor eszünkbe jut mennyire nehéz feladni kényelmünket, terveinket, vágyainkat, elképzelésünket – és teljesen belesimulni az Atya akaratába. Lehangolódunk és elbizonytalanodunk, ha olyan helyzetbe jutunk, amit mindenképpen elkerültünk volna. Ám nincs kifogás, más megoldás: „ha valaki nekem szolgál, engem kövessen.” Az ígéret így szól: aki nekem szolgál, ott lesz velem a kereszt gyötrődésében, de a dicsőség fénykoszorújától övezetten is!
Virágvasárnap a tökéletes ellentmondás napja: kívül, láthatóan hozsannázás és ujjongás; belül, láthatatlanul szorongás és rettegés. Virágvasárnap az indulás kezdete a kereszten át a menny felé! „Ó, ha szárnyam volna!” - mondja egy énekünk. Még az sem kell: Ő felemeltetik és magához von mindenkit.

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
19 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?