2023. április 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Méltó temetés

Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: Jn 19:40 „Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.”

Sok és sokféle temetést volt alkalmam levezetni. Mindegyik más volt, és mégis hasonlítottak egymásra. Mások voltak a körülmények, a helyszín, a résztvevők, de azonos az üzenet, a liturgia, a lelkület.
Milyen lehetett Jézus temetése? Az evangélisták részletes leírást hagytak hátra. A temetés szervezői, végrehajtói: két titkos tanítvány – Arimáthiai József és Jézus éjszakai látogatója, Nikodémus. Vagyis csak eddig titkolták kapcsolatukat, most leleplezik magukat. Egyikük a holttestet kérte levetetni a keresztről, a másikuk hatalmas anyagi hozzájárulással igyekezett konzerváló anyagokkal belepni a drága porhüvelyt. Alapos munkát végeztek, mert hosszú enyészetre számítottak. A zsidó szokás szerint így tehették méltóságossá a temetést. Márpedig hatalmasat tévedtek. Ilyen rövid ideig holttest még nem feküdt a sírban!
Valaki így értelmezte a harmadik Zsoltár hatodik versét - „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem” – vagyis: megbetegszem, elhalálozom, föltámadok. Holnap arra emlékezünk, hogy ez igaz volt!

Füstös Gyula

DÉLUTÁN | 

Az Úr Jézus és a gonosztevők

Igehely: Lk 23:33, 39-43; Kulcsige: Lk 23:42 „Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!”

Vajon az üdvtörténet nagy rendezője, a mindenható Isten miért látta jónak, hogy Jézus keresztre feszítésének kiemelt eseményét nem mindentől és mindenkitől függetlenül, önmagában, a figyelem középpontjába állítva tervezze meg? Miért volt ott még két másik elítélt is? Jelenlétük elvonhatja figyelmünket a lényegről! A két gonosztevő magát az emberiséget képviseli. Azt, ahogyan az emberek egy része elfogadja, a másik része pedig elutasítja Jézust. Tökéletes kiábrázolása annak, amit Jézus így mutatott be: „jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot”, „még ma velem leszel a Paradicsomban!” - mondta a jobb oldali elítéltnek. Ennek ellentétét éppen az ígéretet kapó mondja ki keménykedő elítélt-társának: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!” - „Aki nem engedelmeskedik a Fiúnak (…) Isten haragja marad rajta”- zárul az éjszakai beszélgetés Nikodémussal.
Mindkét gonosztevő ugyanolyan távolságra volt Jézustól, ugyanazt látta, hallotta – mégis különbözőképpen reagáltak az eseményekre, Jézus személyére. Lehetetlenség kibújni a döntés kényszere alól.

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!