2023. április 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Méltó temetés

Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: Jn 19:40 „Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.”

Sok és sokféle temetést volt alkalmam levezetni. Mindegyik más volt, és mégis hasonlítottak egymásra. Mások voltak a körülmények, a helyszín, a résztvevők, de azonos az üzenet, a liturgia, a lelkület.
Milyen lehetett Jézus temetése? Az evangélisták részletes leírást hagytak hátra. A temetés szervezői, végrehajtói: két titkos tanítvány – Arimáthiai József és Jézus éjszakai látogatója, Nikodémus. Vagyis csak eddig titkolták kapcsolatukat, most leleplezik magukat. Egyikük a holttestet kérte levetetni a keresztről, a másikuk hatalmas anyagi hozzájárulással igyekezett konzerváló anyagokkal belepni a drága porhüvelyt. Alapos munkát végeztek, mert hosszú enyészetre számítottak. A zsidó szokás szerint így tehették méltóságossá a temetést. Márpedig hatalmasat tévedtek. Ilyen rövid ideig holttest még nem feküdt a sírban!
Valaki így értelmezte a harmadik Zsoltár hatodik versét - „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem” – vagyis: megbetegszem, elhalálozom, föltámadok. Holnap arra emlékezünk, hogy ez igaz volt!

Füstös Gyula

DÉLUTÁN | 

Az Úr Jézus és a gonosztevők

Igehely: Lk 23:33, 39-43; Kulcsige: Lk 23:42 „Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!”

Vajon az üdvtörténet nagy rendezője, a mindenható Isten miért látta jónak, hogy Jézus keresztre feszítésének kiemelt eseményét nem mindentől és mindenkitől függetlenül, önmagában, a figyelem középpontjába állítva tervezze meg? Miért volt ott még két másik elítélt is? Jelenlétük elvonhatja figyelmünket a lényegről! A két gonosztevő magát az emberiséget képviseli. Azt, ahogyan az emberek egy része elfogadja, a másik része pedig elutasítja Jézust. Tökéletes kiábrázolása annak, amit Jézus így mutatott be: „jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot”, „még ma velem leszel a Paradicsomban!” - mondta a jobb oldali elítéltnek. Ennek ellentétét éppen az ígéretet kapó mondja ki keménykedő elítélt-társának: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!” - „Aki nem engedelmeskedik a Fiúnak (…) Isten haragja marad rajta”- zárul az éjszakai beszélgetés Nikodémussal.
Mindkét gonosztevő ugyanolyan távolságra volt Jézustól, ugyanazt látta, hallotta – mégis különbözőképpen reagáltak az eseményekre, Jézus személyére. Lehetetlenség kibújni a döntés kényszere alól.

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.