2023. december 27., szerda

DÉLELŐTT | 
Az ember természetes igénye a világosság

Igehely: Zsolt 43:1-5; Kulcsige: Zsolt 43:5 „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Az ember legnagyobb félelmei közé tartozik a sötétség. A legtöbb bűncselekmény és szörnyűség is sötétségben történik. A földi élet világosság nélkül kipusztulna, ezért nem véletlen, hogy az ember természetes igénye a világosság. Mekkora kincset jelent egy sötét barlangban megpillantani a világosságot, vagy egy sötét éjszakában meggyújtani egy gyertyát! Ilyen megtapasztalást élhettek át a pásztorok is, amikor Betlehem mezején körülragyogta őket Isten dicsősége.
A lelki életben is legalább ilyen fontos a világosság. János apostol Jézus születését is a világosság megjelenéseként írta le: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert”. A zsoltáríró számára Isten világossága és igazsága biztosítja a vezetést az életben. Még a halál árnyékának völgyében is felragyog az Úr világossága. Bízz a szabadító Istenben, mert ő fog kivezetni abból a sötétségből, amiben lehet, most vagy. Ha pedig élvezed Isten világosságát, akkor adj hálát érte, és ne rejtsd véka alá fényed.
Hogyan tudnál másokat is a világosságra vezetni?

Szűcs Dávid

DÉLUTÁN | 

A megbecsülésre méltó küldött

Igehely: Mt 21:33-44; Kulcsige: Mt 21:37 „Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.”

Van-e a gonoszságnak tetőfoka? A felolvasott igeszakasz az egyik legszomorúbb példázat. Mennyire gonoszok lehettek a szőlőmunkások, hogy jogtalanul megtartották a szőlő termését, majd hidegvérrel megölték a szőlősgazda szolgáit, és végül a gazda fiát is kegyetlenül meggyilkolták. A történetet hallva bennünk is feltámad az igazságszolgáltatás vágya: halálnak fiai a szőlőmunkások! Ugyanígy háborodott fel Dávid király Nátán próféta történetét hallva, nem sejtve, hogy ő a bűnös, aki halált érdemelne.
Vajon mi felismertük-e már magunkban a gonosztevőt, aki halált érdemelne, a bűnöst, akinek a bűnei keresztre szegezték Isten Fiát? Aki nem tér meg, attól elvétetik Isten országa, és annak adatik, aki megtermi annak gyümölcsét. Isten sokszor szólt a prófétákon keresztül, majd utoljára a saját Fián keresztül szólt hozzánk. (Zsid 1:2) Ő az a küldött, aki megbecsülést érdemel, akit a legnagyobb tiszteletben kell fogadnunk. „Senki sem méltó rá, hogy vegye szívünk hódolatát, csak egyedül az élő Úr, a király, […] magasztaljuk szent nevét, csak Ő méltó rá!”

Szűcs Dávid

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.