2023. december 9., szombat

DÉLELŐTT | 
Ne cseréljük le Istent semmiféle bálványra!

Igehely: Gal 4:8-11; Kulcsige: Gal 4:9 „Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok?”

Hogyan történhet meg az, hogy egy hívő, aki az Istent megismerte, visszatér abba a régi állapotába, amelyből Isten szeretete kihozta őt? Nem volt őszinte a megtérése? Nem állta ki a próbát? Bármi is történik az életünkben, tudnunk kell azt, hogy nem mi ismerjük meg Istent, hanem Ő gondol ránk, Ő vesz észre minket a nyomorúságunkban, és szeretetével közel jön hozzánk. Ezzel ébreszt fel bennünket és kelt szívünkben vágyat arra, hogy megismerjük Őt.
Komoly aggodalomra ad okot nálunk is ez az Ige: ünnepeink ugyanis sokszor csak a külsőségek feldíszítésére és a testünk táplálására szolgálnak. Kegyesen, a vallás leple alatt várjuk sokszor az ünnepeket. Az adventi időszakaink általában abból állnak, hogy megvásároljuk a fenyőfát, illendőképpen kitakarítjuk a lakást és sok esetben már az ünnepi istentiszteletre sem jut időnk, mert túlságosan elfáradtunk a nagy készülődésben. Ezért ma álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el, hogy mi most hol tartunk? Nem cseréltük-e le az Urat a bálványainkra? Vizsgáljuk meg, mivel van tele a szívünk?

Bakos Imre

DÉLUTÁN | 

Áldozat és szent öröm

Igehely: 1Kir 8:62-66; Kulcsige: 1Kir 8:66 „A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és örvendezve, vidám szívvel tértek haza, amiért oly sok jót tett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.”

Amikor azt olvassuk, hogy Salamon örömmel ünnepelt együtt Izrael népével, talán mi is arra várunk, hogy advent számunkra is örömöt hozzon. Ezen a hétvégén van-e szívünkben odaszánás a mi Krisztusunk várására? Odaszenteltük-e már magunkat Neki? Vannak-e még saját céljaink a szolgálatban? Vagy már eljutottunk odáig, hogy elmondhatjuk Pállal együtt, hogy mi már tudunk olyan odaszántan szolgálni, hogy nem saját magunkat emeljük ki, hanem Jézus Krisztust. Mert csak úgy veheti Ő hasznát életünknek, ha már nincsenek saját céljaink és nem futunk azok után. Távol a hétköznapi élet forgatagától tudunk-e úgy szolgálni, hogy az Isten dicsőségére legyen? Törekedjünk tehát arra, hogy vidám szívvel és örvendezve ünnepeljünk, mint ahogyan Izrael népe ünnepelt az áldozati lakomákon az Úr jelenlétében.
Kívánom, hogy mindenki jusson el ezen az ünnepen odáig, hogy elmondhassa bátran a versíró szavait: Testvér, mikor új csillag, kezdet-erős csillag gyúlt az égen, / olyan gyémánt-szilárdan, sziklaként és tejfehéren, / testvér, akkor megtaláltad léted fundamentumát, utad s kereszted / Megváltó Jézus Krisztusát! (Varga Péter)

Bakos Imre

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 11:7–15; Kulcsige: Mt 11:11 „Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.”

Nagy Dáriusz Kr.e. 500-ban megépítette a híres Királyi utat, amely korának egyik legmodernebb útja volt. Az utat a római idők után is használták. Kiváló minőségének köszönhetően a postai futárok hét nap alatt 2699 kilométert tudtak rajta megtenni.