2023. február 23., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Kétségtelen gyógyulás

Igehely: Jn 9:13-23; Kulcsige: Jn 9:18 „A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit.”

Kétségtelen az isteni érintés hatása. Tegnap láthattuk, amint a vakon született ember látó lett. De hogyan történt ez? Az Úr Jézus érintése következtében. A mai igeszakaszunk bemutatja, amint a farizeusok kételkednek a gyógyulásában. Ez nincsen másképp manapság sem. Az Úr gyermekei számára kétségtelen az Úr gyógyítása. Az ördög gyermekei számára azonban ez kétségeket vonhat maga után, ahogy a farizeusok példájából is látjuk. Mindegy, hogy az emberek hogyan válaszolnak a gyógyulásunk láttán. A lényeg az, hogy mi hogyan válaszolunk az isteni érintés következtében: hallgatunk, vagy bizonyságot teszünk a gyógyulásunkról? A vakon született ember így szólt a farizeusok előtt: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”
Hiszem, hogy olvasóink között vannak olyan személyek, akik megtapasztalták a testi / lelki gyógyulást. Mit teszünk most, amikor már meggyógyultunk? Vannak dolgok, amiket nem tudunk vagy nem értünk. Istent dicsőíteni, bizonyságot tenni, másoknak Krisztusról beszélni viszont tudunk. Valljuk meg a hitünket, és ne hallgassunk! Szóljuk az igét másoknak is, hogy ők is megtapasztalhassák a szabadulás örömét!

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

Az Istenben bízók győzelme

Igehely: Zsolt 20:7-9 „Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk.”

Ki ne akarna egy versenyben győzni? Aki nem akar győzni, az versenyre sem megy! Hétköznapjainkat veszteségek és győzelmek övezik. Harcolunk önmagunkkal, indulatainkkal, a rendszerrel. Harcolunk egy ügyért, személyért, elismerésért. A hívő élet is lelki harc a gonosszal szemben (Ef 6:12).
Vajon minden harcunk az Úr ügyéért folyik, vagy a magunk igazságát akarjuk érvényre juttatni? Tudunk-e csendben harcolni, a béke követei lenni? Elismerjük-e, hogy minden kegyelem, és Isten adja a győzelmet? „Az Urunk harcol értünk, ha mi csendben vagyunk.” Milyen harcaink vannak, kiért vagy miért vívjuk őket? Megéri-e harcolni? Isten adta nekünk ezt a feladatot?
Az Efézusi levélben a lelki fegyverzetek mind fel vannak sorolva. Ha érett keresztyének akarunk lenni, vállalnunk kell a harcot ahhoz, hogy Istenben bízva győzedelmes életünk legyen. Smith Wigglesworth mondta: „Nagy hitet nagy harcok teremtenek, és a nagy bizonyságok nagy próbák eredményeként születnek. Nagy győzelmek pedig csak megpróbáltatások után várnak ránk.”
Tudjuk, Valaki harcol értünk. Sokszor eszembe jutnak id. Veres Ernő testvér szavai: „A legnagyobb harcok nem a harcmezőn, hanem a térdünkön dőlnek el.”

Joó Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?