Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:1 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.”
Az Újszövetség első három evangéliuma földi megközelítésből mutatja be Jézus Krisztus életművét. János evangéliumának első része mennyei nézetből mutatja be Isten Fiának kezdetét, lényegét és küldetését, ami egészen más, mint az előző három evangéliumban. Az első verset fogalmazhatjuk így is: „Kezdetben volt az Ige, Isten volt a kezdet, és Ő volt az Ige”, vagy ,,kezdetben volt az Ige, azaz Jézus Krisztus”, aki volt és nem lett, aki van. Ő az Istennek, az Atyának a Fia. Összegezhetjük így is: „Az örök Ige testté lett az Isten Fiában.”
Gondoljuk meg, hogy Ő az örökkévaló Isten Fia, aki hatalmas szavával teremtett mindeneket. Minden érette, és Ő reá nézve lett, ami lett (ezen a Földön, az égben, a csillagrendszerekben, az univerzumban). És érettünk eljött, hogy megmentsen! Bemocskolta magát a tiszta, a szent az én bűneimmel és a tieddel. Szennyes életünket megtisztította, tisztává tette lelkiismeretünket, kibékített Istennel, az Atyával, megvilágosította életünket az Ő világosságával. Hisz Ő az igazi világosság, az örök életet adó Isten Fia, az élet fejedelme, Isten BÁRÁNYA, aki elvette a világ bűneit (Jn 1:29). Mit mondhatunk erre? „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt 8:5). Ki vagyok én, mi az én érdemem, hogy a nagy Isten ekkora áldozatot tett érettem? Ki vagyok? Egy porszem a földön, és a bolygónk is csak egy porszem a világmindenségben. Hogyan tudom ezt megköszönni Istennek? Ha ezernyi nyelvem volna, akkor sem tudnám megköszönni mindazt, amit velem tett az Isten. Imádságom nem lehet más, mint: „Jöjj a te világosságoddal életembe! Te vagy a Megváltóm, te legyél életem vezére!”
Kedves olvasóm, befogadtad már a szerető Isten VILÁGOSSÁGÁT, az ÉLETET, az ISTEN FIÁT? Olvasod szenvedélyesen az Isten beszédét, amely megvilágosít és életet ad? Az Ő igéje élő és ható, meg tudja változtatni a sötétségbe borult ember életét, bátorítást ad a nehéz időkben, útmutató a kétes helyzetekben, betölti szíveinket örömmel. Megtalálod benne Isten Fiát, Jézus Krisztust. Ő benne van a Bibliában, ha keresed, megtalálod; ha szólítod, felel; ha imádod, betölti szívedet békességgel, és lényedet az Ő Szentlelkével.
Fodor Barnabás
Imaáhítat: Imádkozzunk azért, hogy a megtestesült Ige jelen legyen az újesztendő minden napján az életünkben! – Jel 3:20
Bibliaóra: Légy szent az Úr előtt! – 3Móz 8:1-13; 10:8-11 (3Móz 11:45)
Dicsérd az Urat minden nap
Igehely: Zsolt 34:1-23; Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”
„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.” Istenünket dicsérni jó. Ki az, aki igazán tudja dicsőíteni Istent? Az, aki él. „Az élő, csak az élő magasztal téged” (Ézs 38:19). „Minden, mi él, csak Téged hirdet” – mondja egyik énekünk.
De vajon minden élő ember dicséri Istent? Sajnos, ez világunkban nem így van. Legtöbben gyalázzák, káromolják Őt, szitkozódnak, és zúgolódnak ellene. Kik is ezek? A világban élő, de lelkileg halott emberek. Ők nem dicsérik, és nem is dicsérhetik Istent. Ki dicsérheti Őt? Aki lelkileg él, az dicsérheti Istent. Akik meghaltak a bűnnek, azok dicsérhetik az Urat, azoktól várja el Ő a dicséretet. Megosztott szívvel nem lehet dicsérni Istent. Ő nem tudja elfogadni azt a dicséretet, ami nem tiszta szívből, lélekből való. Isten a népe szemére veti megosztottságukat. „Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkaival dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme csupán betanult emberi parancsolat”, azért ítéletet mond felettük. Isten előtt nem lehet képmutatóskodni, nem lehet két úrnak szolgálni, nem tetszik neki a lágymelegség, megosztottság. Teljes szívből kell dicsérni, hódolni, szeretni Őt. Miért? Mert jó az Úr. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr!
Gyülekezeteink liturgiájához hozzátartozik az éneklés. A gyakorlat azt mutatja, hogy dicsőítő énekeink eléggé vontatottak és monotonok, legtöbbször csak megszokásból tesszük, pedig ez nem így kellene, hogy legyen! Figyeljük meg a dicsőítő zsoltárokat, mennyire lelkesítőek! Az eredeti héber szöveg ritmusos és rapszodikus, figyelemkeltő. Frissítő hatása van. A régin lehet változtatni, az újat megtanulni. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mondja a zsoltáros. Nemcsak énekekkel lehet dicsőíteni Urunkat, hanem imáinkban, cselekedeteinkkel, életünkkel, eljárásainkban, mosolyunkkal, jókedvünkkel. A rosszkedvűség nem az Úrtól van, de a jókedv a szeretet egyik jellemzője.
Ha környékez a rosszkedv vagy szomorúság, aminek nincsen valós oka, kezdd el dicsérni Istent! Dicsőítsed jóságáért, kegyelméért, a bűnbocsánatért, mindenért, amit tőle kaptál. Garantáltan elmúlik a rosszkedv. Segítsen Isten, hogy így legyen személyes életünkben is, és gyülekezeteinkben is!
Fodor Barnabás
