2023. június 2., péntek

DÉLELŐTT | 
Odaállni Krisztus ítélőszéke elé

Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:10 „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”

A második korinthusi levélben Pál a hangsúlyt áthelyezi a halandó élet korlátoltságáról az Istennel való örök élet gyönyörűségére. Valószínű, hogy az Ázsiában átélt halálközeli élménye (2Kor 1:8) rámutatott arra, hogy a földi élet mulandó, és hogy ezzel a mulandósággal meg kell tanulni együtt élni.
A halál valóságával való együttélés kettősséghez vezet: egyrészt a menny örömei arra ösztönöznek, hogy jó lenne minél hamarabb ott lenni, másrészt az emberi kapcsolataink és földi elhívásunk maradásra ösztönöz. E kettősség megértésére az apostol az otthon gondolatát használja fel: sátorhoz hasonlítja a földi létet, és egy örök házhoz a mennyeit. Pál sátorkészítő mester volt. Számára világos, hogy akik sátorban élnek, azok nem eresztenek gyökeret, és bármikor készek továbblépni, de ameddig úton vannak, a sátornak is megvan a szerepe.
Magunkba tekintve: milyen földi elhívások kötnek ideiglenesen ehhez az élethez, amik kedvessé tehetnek Isten előtt? Melyek azok a kötelek, amelyek meggátolnak, hogy szabadon továbblépjünk, amikor ennek eljött az ideje?

Dr. Biró Zoltán

DÉLUTÁN | 

Szabadulás a bűn törvényszerűsége alól

Igehely: Róm 7:21-25; Kulcsige: Róm 7:24-25a „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!”

Alapigénk a 7. rész összegzését tartalmazza. Itt Pál világossá akarja tenni olvasói számára, hogy amíg a földi testben élünk, addig kettősségben élünk. Egyrészt a Szentlélek által megelevenített belső ember a jó cselekvésére ösztönöz. Másrészt a bűn ereje a testi kívánságokon és vágyakon keresztül a rossz gyakorlására serkent.
Ebben a szakaszban Pál saját magáról beszél: „Azt... találom magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni” (21.v.). Pál nem azt mondja, hogy nektek, római keresztyéneknek szembe kell néznetek ezzel a kettősséggel, hanem érett hívőként felismeri, hogy neki személyesen is harcolnia kell ezzel. Amikor a bűn erejéről beszél, nem mérsékeli a hatását, hanem erős szavakat használva rámutat, hogy a bennünk lakó gonoszság állandóan lesben áll, és keresi az alkalmat, hogy bűnbe sodorhasson.
Ebben a helyzetben kiált fel az apostol, és vallja meg, hogy még megváltottként is egy nyomorult ember, aki Krisztus szabadítására szorul. Ez az a pont, ahova eljutva minden keresztyén teljes egészében értékelni tudja Isten kegyelmét.

Dr. Biró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 15 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.