2023. május 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság

Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 2Kor 3:17 „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

Ma, a munka ünnepén, beszéljünk a szabadságról! Örülünk, ha szabadságra mehetünk, mert végre pihenhet a testünk, és ez így jó. De hogy van ez lelkileg? Az emberek általában vágynak a szabadságra, és ezt úgy képzelik el, hogy „senki ne mondja meg nekem, mit tegyek, mit ne tegyek, én a magam ura vagyok!”
Egy beszélgetés alkalmával egy ember, aki hívőnek vallja magát, ezt mondta: „nem azért lettem hívő, hogy valaki nekem törvényeket meg parancsokat osztogasson, hanem azért, hogy kövessem az Úr Jézust!” Az Úr Jézusnak is volt egy határozott kijelentése: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15). A parancsolatok megtartásában mutatkozik meg leginkább a lelki szabadságom. Ha az Úr Lelke veszi át az irányítást az ember lelke felett, megszűnik önző magatartása, és nem sérelmeit helyezi előtérbe, hanem Krisztusra tekint, a tökéletes példaképre, csendben marad, megfékezi nyelvét. Mikor az Úr Lelke betölti, akkor lesz szabad igazán arra, hogy cselekedni tudja Isten akaratát. Alázkodjunk meg, és könyörögjünk az énekíró szavaival: „Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!” (HH 668.)
Tapasztalod a Lélek jelenlétét életedben? Szabad vagy arra, hogy az Ige igazságát cselekedjed?

Fülöp Szilárd

DÉLUTÁN | 

A szövetség feltétele a megtisztulás

Igehely: 2Móz 19:1-13; Kulcsige: 2Móz 19:10 „Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat!”

Isten választott népe megérkezik a Sínai-hegyhez. Három hónap telt már el az Egyiptomból való szabadulás óta, és Isten nagyon fontos dolgot készül tudatni népével. Emlékezteti arra, amit eddig tapasztalhattak a védelme alatt, majd nyilvánvalóvá teszi szándékát: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül.” Isten rendelkezik a teremtett világ felett, de a választott népet külön bánásmódban részesíti, szövetségeseivé teszi. De ennek van egy fontos feltétele: a megtisztulás. Rendszeresen látjuk az igében, hogy amikor Istennel készül találkozni a nép, vagy Isten akar beszélni a néppel, ezt megelőzően elrendeli a megtisztulást. Ez ránk is érvényes. Ha Istenhez jövünk, meg kell tisztulnunk, mert a mindennapi életben gyakran beszennyezi valami az életünket. Akik szövetségre léptünk Istennel Jézus Krisztus által, azok mind jó reménységgel vagyunk: „Ezért, akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1Jn 3:3). Tehát ha meg akarunk maradni a szövetségben, ami feltétlenül szükséges üdvösségre jutásunk szempontjából, akkor folyamatosan meg kell tisztulnunk.
Járuljunk alázatban az Úr elé, és könyörögjünk lelkünk tisztaságáért.

Filep Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 12 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az ál­lan­dó lelki éber­ség, ön­ma­gunk mér­leg­re ál­lí­tá­sa, a szem­be­sü­lés gyar­ló­sá­gunk­kal és bű­ne­ink­kel el­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mások gyar­ló­sá­gá­nak és bű­ne­i­nek ügyét lo­bog­tas­suk ma­gunk előtt. El­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mi akar­junk csal­ha­tat­lan igaz­sá­got szol­gál­tat­ni. Nem je­len­ti ez azt, hogy sze­met kell huny­nunk em­ber­tár­sa­ink el­ve­szett ál­la­po­ta és lelki test­vé­re­ink tör­vény­sze­gé­sei fö­lött.