2023. május 16., kedd

DÉLELŐTT | 
Jó példa az odaszánásra Macedóniából

Igehely: 2Kor 8:1-6; Kulcsige: 2Kor 8:5 „És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.”

Jónak lenni jó. Biztosan ismeri a kedves olvasó a karácsonykor látható tévéműsort, amiben valamilyen szervezet támogatására gyűjtenek adományokat. Több százmillió forintnyi adakozás gyűlik ilyenkor. Kiktől? A kimutatás szerint a kis jövedelmű, vagy kisnyugdíjas emberek adják az összeg nagy részét. Igaz lehet rájuk, hogy erejük felett is segítenek.
A macedón közösség is így segítette a jeruzsálemi szegény testvéreket. Ők nemcsak a korinthusiaknak példák, hanem nekünk is. Mit tanulhatunk tőlük? Könyörögve, esedezve kérték, hogy részt vehessenek az adakozás szolgálatában. Ez annak a nagy döntésnek az eredménye, miszerint ők önmagukat odaadták az Úrnak.
Testvérem! Te kérni szoktad, hogy részt vehess a szolgálatban, vagy inkább kéreted magad? Esedezel, hogy kivehesd a részed, vagy másoknak kell könyörögni, hogy végre vállalj valamit? Mivel rendelkezhet az Úr az életedben? Ha magadat neki adtad, akkor a lényeddel együtt minden az övé.
Csodálatos, hogy a macedón gyülekezet ereje felett adakozott. Mit is jelenthet ez? Ezen érdemes gondolkodni.

Takács Zoltán

DÉLUTÁN | 

Isten ereje: a kereszt Igéje

Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:18 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”

Van-e olyan egyetem, ahol az üdvösséget hirdetik meg a tanulmányok céljaként? Nincs ilyen. A legkiemelkedőbb elit egyetem sem nyújthatja az üdvösséget. Bármilyen tudást, tapasztalatot halmoz fel egy iskola, igaz lesz rá, hogy Isten bolondsággá tette a világ bölcsességét. Ez nem azt jelenti, hogy nincs értelme és bizonyos értelemben haszna annak, amit átadnak, de a leghasznosabbat nem képesek nyújtani. Nem tudnak üdvösségre vezetni.
Ezzel szemben a sokak által bolondságnak, haszontalanságnak, idejét múlt, üres fecsegésnek minősített igehirdetés által üdvözíteni tudja Isten a hívőket. Az igehirdetés ugyanis nemcsak ismeretet ad át, hanem erőt közvetít. Mégpedig Isten erejét, ami képes a bűnös embert üdvösségre vezetni. A keresztről való beszéd bolondságnak tűnhet. Aki komolyan veszi, annak a megtartást, az üdvösséget fogja jelenteni.
Gondold végig, hogy ezen a világon csak tudásra vágysz, vagy üdvösséget jelentő ismeretre is? Minek tartod a keresztet? Mit tartasz fontosnak Jézus szolgálatából? Igaz-e már rád is, hogy nem akarsz másról tudni, csak Jézus Krisztusról, róla is, mint megfeszítettről?

Takács Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.