Igehely: 1Kir 17:17-24; Kulcsige: 1Kir 17:22 „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt.”
Az északi királyságban, Aháb király idejében Illésnek Isten ítéletét kellett továbbítania a bálványimádás miatt. Három és fél évig nem lesz eső, sem harmat: „ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, mert akkor fellángol az ÚR haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését” (5Móz 11:16-17).
Isten gondoskodása a prófétáról. Kerít-patak mellett gondoskodott Isten Illésről. A patakból ivott, és a hollóknak parancsolt Isten, hogy vigyenek neki kenyeret és húst, reggel és este. Miután kiszáradt a patak, Isten Sareptába küldi Illést, mert megparancsolta ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon róla.
Isten gondoskodása a sareptai özvegyről: Illés megszólítja az özvegyasszonyt, és vizet kér tőle. Utánakiált, és egy falat kenyeret is kér. Az asszony beszámol arról, hogy csak egy marék lisztje van, és egy kevés olaja. Ha ez elfogy, azután meghalnak. Illés bátorítja az asszonyt, hogy ne féljen. Először neki hozzon belőle, miután megsütötte. Csodálatos gondviselést látunk ebben a történetben. Míg a szárazság és az éhínség tartott, a vékabeli liszt és a korsóbeli olaj el nem fogyott.
Isten gondoskodása a sareptai fiúról: Az özvegyasszony fia megbetegedett, annyira, hogy már nem is lélegzett. Látjuk a hit súlyos megpróbáltatását. Az édesanya a saját vétkeire gondol, hogy annak a következménye a fia halála. Az Úrhoz kiáltott Illés, hogy tekintsen az asszonyra, aki őt vendégül látta, és támassza fel a fiát. Illés hitte, hogy Isten fel tudja támasztani a halálból. Háromszor ráborult a halott fiúra. Nemcsak hite volt Illésnek, hanem cselekedett is. Meghallgatta az Úr Illés imáját, és feltámasztotta a fiút. Élve adta vissza az anyjának.
Kész vagy-e hinni? Kész vagy-e cselekedni?
Nagy Miklós
Imaáhítat: Adjunk hálát, hogy Istenünk az élők Istene, és így számunkra a halál nem végállomás! – Lk 20:37-38
Bibliaóra: Az élet feladatai – Préd 9:8-12 (K. f. 9:10-14); 11:1-6 (Péld 16:3)
Ellenállás Isten fegyverzetével
Igehely: Ef 6:14-20; Kulcsige: Ef 6:11 „Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.”
A lelki hadviselésben szükségünk van Isten fegyverzetére. Pál apostol kijelenti, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen van, hanem erők és hatalmasságok ellen, a gonoszság lelkei ellen. Figyeljük meg a felszólítást: „Álljatok meg tehát”, mindenki a maga helyén, felöltözve az Isten fegyverzetét.
1. Igazságszeretettel felövezve derekatokat. Péter apostol is írja, hogy övezzük fel elménk derekait. Szükség van az igazlelkűségre kapcsolatainkban: az emberekkel és Istennel való kapcsolatban. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot – így tanította az Úr Jézus a hegyi beszédben.
2. A megigazulás páncélja. A Sátán támadja a hívő ember szívét, ezért van szükség a megigazulás páncéljára. Vannak különböző taktikái a támadást illetően: vagy a lelkiismeret által, vagy a rosszindulatú emberek rágalmazása által, elnyomás, megvetés által. Megvéd mindentől a megigazulás páncélja, a lelki harcos élete és győzelme függ tőle.
3. Sarut húzva lábatokra. Készen kell lenni az örömhír továbbadására. Az örömhír Jézus Krisztus munkája, halála és feltámadása. Bűneink bocsánata és az örök élet reménysége benne van az evangéliumban, és ez a mienk lehet Jézus Krisztus által. Sarut csak a fiak használtak abban az időben, a szolgák mezítláb jártak.
4. A hit pajzsát vegyétek fel. A gonosz tüzes nyilakkal támad, fel akarja gyújtani, meg akarja semmisíteni életedet. Fel akarja gyújtani hithajódat, félelmet és pánikot akar kelteni. A Sátán tüzes nyíllal támadja a lelki harcost: érzések, gondolatok, félelem, hazugság által. A hit pajzsa megvéd, sőt egymás mellett állva falat képezünk az ellenség előtt.
5. Az üdvösség sisakját vegyétek fel. A sisak védte a fejet, a test lényeges részét. Harcolni kell az üdvösség reménységével, ami megvéd a csüggedéstől. A sisak tetején gyakran lehetett látni díszítést, vagy inkább jelzést, hogy a harcos kihez tartozik.
6. A Lélek kardját vegyétek fel. A Lélek kardja Isten igéje, ami kétélű fegyver. Az Úr Jézus csodálatosan használta, amikor megkísértette a Sátán. A kard az egyetlen támadófegyver, ami a római katona kezében volt.
Mindenkor imádkozni kell a Lélek által, ébernek és állhatatosnak kell lenni!
Nagy Miklós
Új hozzászólás