2023. május 29., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek erejének forrása

Igehely: ApCsel 4:5-14; Kulcsige: ApCsel 4:12 „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Az előírt igeszakasz előzménye az, hogy Péter meggyógyítja a templomkapuban kéregető sánta embert a jól ismert szavakkal: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj, fel és járj!” Ez a történet világossá teszi a Szentlélek gyógyító erejét, ami felszabadítja a sántát úgy a járásra (testi szabadulás), mint arra, hogy bemenjen a jeruzsálemi templomba, és imádkozzon (lelki szabadulás).
A gyógyítás következményeként Pétert, Jánost és a meggyógyult embert a nagytanács elé vitték. A fő kérdés az, hogy kinek az ereje végezte a gyógyítást? Péter válasza és magaviselete rámutat arra, hogy a Szentlélek erejének forrása nem más, mint a megfeszített és feltámadt Krisztus. Péter érvelése ellen a nagytanács nem tud, mit mondani, főleg a meggyógyult ember jelenlétében. De különösképpen meglepi őket Péter bátorsága, ami Lukács szerint Jézus Krisztus ígéretéből fakad: „Egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről” (Lk 21:12–19).
Vajon napjainkban hol és mikor kellene ezekre az ígéretekre támaszkodni, és a Szentlélek erejével tettekben és beszédben terjeszteni a krisztusi szabadság jó hírét?

Dr. Biró Zoltán

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek szolgálatra rendel

Igehely: ApCsel 13:1-12; Kulcsige: ApCsel 13:2 „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”

Igeszakaszunkban látjuk, hogy a hangsúly kezd áttolódni Jeruzsálemből, ahol az üldözés miatt a gyülekezet kissé megtorpant, Antiókhiába, ahol a keresztyén közösség a helyi szabadságjogoknak köszönhetően egy aktív misszióközponttá vált. Péter főszerepét a 13. rész után Pál apostol veszi át. Ahogy a jeruzsálemi gyülekezet fejlődésében és Péter szolgálatában a Szentlélek aktív szerepet játszott, ugyanúgy az antiókhiai gyülekezet is a Lélek vezetése által nevezi ki Barnabást és Pált utazó missziómunkásoknak. Ugyanaz a Lélek, aki vezette a gyülekezetet Jeruzsálemben, vezeti a közösséget Antiókhiában is.
Jóllehet Barnabás és Pál a Szentlélektől lettek elküldve, de nem önálló vagy független munkásokként jelennek meg, hanem mint egy gyülekezet képviselői (3.v.). Ez rámutat arra, hogy a Szentlélek megbízása mindig egy imádkozó közösségen keresztül jön létre, még akkor is, ha bizonyos egyéneknek egyértelműen vannak lelki ajándékaik.
Ebben a pünkösdi időszakban vajon készek vagyunk-e arra, hogy ajándékainkkal szolgáljunk, nem feltétlenül úgy, ahogy mi elgondoltuk, hanem amilyen munkára a Szentlélek kirendelt?

Dr. Biró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.