2023. október 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az elhívásra újra emlékeztetni kell magunkat

Igehely: 2Pt 1:10-16; Kulcsige: 2Pt 1:10 „Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”

Istennek tetszett, hogy kiválasszon bennünket magának és elhívjon az üdvösségre. Isten tervezte így, mi semmit nem tettünk ezért. Kiváltságos kegyelemként kell nézzünk erre mindig. De be kell hogy ismerjük, néha hajlamosak vagyunk arra, hogy elfelejtsük azt, hogy Isten teremtményei vagyunk, és hogy az Ő ötlete volt, hogy kiválasszon és elhívjon bennünket. Mi pedig nem tanácskoztunk testtel és vérrel, hanem elfogadtuk azt hittel, s buzgón követésébe álltunk. Most is így van ez nálad, kedves olvasó? Nem tanácskozol testtel és vérrel, hanem nap mint nap keresed a Vele való közösséget? Elég szokszor előbbre tesszük a jobb megélhetés, kényelem és élvezetek utáni szaladást. Még a testvéri közösség mellőzése is felmerül. Péter apostol ránk akarja kötni: erősítsétek meg elhívatásotokat és kiválasztásotokat. Legyen előttünk először is az, hogy Ki az, aki kiválasztott minket. Ő legyen az első. Ha így lesz, megerösődik még jobban az elhívásunk és jobban értjük majd irányítását.

Módi Tamás

DÉLUTÁN | 

Keresztre feszíttetett számomra a világ

Igehely: Gal 6:11-18; Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”

Ez hívő életünk része: keresztre feszíttetett számomra a világ! Megtéréskor meghaltunk az énünknek és a világ számára is. Keresztre feszítettük kívánságainkat és a világot, hogy Annak akaratát tegyük, nem a miénket. Az életünk nem áll itt meg, hanem egy olyan folyamatos ellentét és mindennapi harc veszi kezdetét, amiben túl sokszor alul maradunk. Ha megnézzük, hogy mi előzi meg, vagy másképp mondva, milyen dolgokat teszünk meg, hogy dicsekedni tudjunk, akkor rájöhetünk arra, hogy jó pár másik bűnt követünk el azért, hogy dicsekedhessünk. A dicsekedés ellenségeskedést szül két ember között. Pál apostol megengedi a dicsekedést. Sőt, Ő is dicsekszik a drága Úr Jézus keresztjével. Te mivel dicsekszel? Észreveszed, hogy néha dicsekedéseddel lenyomod a másikat? És ezzel valóban a sátánnal való harcban is te maradsz alul. Tehát nyerünk valamit a dicsekedéssel? Igen, de csak akkor, amikor átérezve Krisztus szenvedéseit, mi is szenvedünk Vele.

Módi Tamás

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt. Nem olvasunk arról, hogy a pozitívan és negatívan reagálók mellett lett volna egy jelentős tömeg, akiket a Krisztusról szóló evangélium hidegen hagyott volna.