2023. október 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Nem az Isten változott meg!

Igehely: Ézs 46:3-4; Kulcsige: Ézs 46:4 „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”

Valahol olvastam, hogy amikor Leonardo da Vinci festette Az utolsó vacsora c. festményét, akkor Jézus és az apostolok megfestéséhez az utcáról hívta be az embereket modellnek. Meglátott egy fiatal, szelíd ábrázatú embert, behívta, és róla festette meg Jézus képét. Hosszú idő után, mikor már csak Júdás képe hiányzott, újra kiment az utcára, és egy torzonborz külsejű, lezüllött embert talált. Behívta a műhelybe, és elmondta neki, hogy miről van szó. Az illető elkezdett sírni, és azt mondta a mesternek: „Annak idején rólam festette meg Jézus képét!”
Mi, emberek, változunk külsőleg és belsőleg is. Sajnos, a külsőnk romlik, de a belsőnk meg kell, hogy újuljon napról-napra (2Kor 4:16). Változzunk mind jobban az Ő képére és hasonlatosságára, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása (Jak 1:17)! De nem változik az irántunk való szeretete és türelme sem: „Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert Ő magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2:13). Ő a garanciája a megtartatásunknak, ezért örvendezzünk!
„Kézen fog Isten, és vigyáz reád, szeret, mint gyermekét, hisz ő Atyád! Hitben e szent tudat sziklaszilárd, hűsége megmarad próbákon át!” (HH 308.)

Dóczé Bálint

DÉLUTÁN | 

Az örömhírt hozó érkezése

Igehely: Ézs 52:7-10; Kulcsige: Ézs 52:7 „Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!”

Néhány éve egy asszony, akinek meghalt a fia, azt kérdezte tőlem: „Mondja meg, lelkész úr, hová jutott a fiam?” Azt válaszoltam, hogy én nem tudom, de azt igen, hogy van egy kegyelmes Istenünk, szerető, jó Atyánk. „Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz” (Zsolt 103:13). Ez az asszony megvigasztalódott, azóta megtért, és szolgálja az Urat. 
Az emberek vágynak a jóra, a vigasztaló szóra. Sajnos, a jó eseményeknek már nincs hírértékük. Szinte másról sem hallunk, mint háborúkról, gyilkosságokról, katasztrófákról, betegségekről. Testvérem, te „Tudsz-e valami jót?” A válasz legyen ez: „Tudok... Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval, jó hírre szomjazókat itatva örök jóval... Jó hír énekel szívemben diadalmasan, frissen: Jézus él!” (Túrmezei Erzsébet: Tudsz-e valami jót?). 
Zárjuk ezt a hetet lelkesedéssel, és vigyük az örömhírt boldogan! „Vidd a jó hírt minden tájra, messze hallasd hangodat! Jézus Krisztus által Isten minden bűnöst elfogad... Jézus útnak indít minket, menjünk hát, bármerre küld. Bátran szóljunk róla mindig, töltse szívünk égi tűz.” (HH 759.)

Dóczé Bálint

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 12:15–21; Kulcsige: Mt 12:18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.”

Jézus a küldetése által a próféciákat teljesítette be. Bárhova ment, összegyűlt a tömeg, „ő pedig meggyógyította mindnyájukat.” Azonban megparancsolta nekik, hogy ,,ne fedjék fel, kicsoda ő.” Ezt nem félelemből tette, hanem azért, hogy: „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált.”