2023. szeptember 12., kedd

DÉLELŐTT | 
Nincs már, aki hirdetné Isten igéjét

Igehely: Jel 11:7-10; Kulcsige: Jel 11:7 „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.”

Rendelt ideje van mindennek. Istennek gondja lesz rá, hogy a nagy nyomorúságban is legyenek tanúi, akik prófétálnak. Isten két választott tanújának különösen nagy hatalom és isteni védelem adatik egy előre megszabott időre. Isten megóvja őket, amíg a bizonyságtételüket be nem fejezik. Küldetésük betöltése után viszont megöli őket a fenevad.
A világ nem ünnepli az isteni tanúk által továbbított próféciát, mert az leleplezi őt. Azt az életvitelt nevezi gonosznak, amit a világ szeret, és amiből nem akar változni. Inkább ünnepli Isten tanúinak a halálát. A világ gyűlölete mögött azonban maga a Sátán áll, aki folyamatosan támadja Isten népét, pontosabban azokat, akik Istenről tanúskodnak. Emiatt a folytonos támadás miatt kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy – függetlenül attól, hogy az utolsó időkben élünk-e vagy sem – minden az Isten által megszabott időben történik, az idők végén pedig a Bárány újra győzni fog.
Napi elmélkedés: Milyen tanúja vagyok Istennek? Hogyan tanúskodhatok jobban Istenről a hétköznapokban? Érdekel-e a világ (az emberek) sorsa, vagy várom a pusztulását?

Szűcs Attila Levente

DÉLUTÁN | 

Az irgalmas és kegyelmes Isten

Igehely: 2Móz 34:5-9; Kulcsige: 2Móz 34:6 „Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!”

Az Ószövetségben gyakran találkozunk Istennek olyan neveivel, megszólítási formáival, amiket emberek istenélményük után mondtak, rácsodálkozva Istenre, kiemelve azt a tulajdonságát, amit megtapasztaltak, például: „Az Úr az én hadijelvényem” (2Móz 17:15); „Az Úr a békesség” (Bír 6:24); „Az Úr az én kősziklám” (Zsolt 144:1). A kijelölt szakaszban viszont Isten önmeghatározásával találkozhatunk, ami a zsidók számára Isten jellemének a lényegét jelentette.
Mózes a közelmúlt terheivel áll Isten jelenlétében a 34. részben – a nép a bálványimádás bűnébe esve, a kőtáblák összetörve –, várja Isten kijelentését. Ha őszinték vagyunk, sokszor mi is így állunk Isten előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy megérdemeljük a büntetést. A mi szerető Atyánk ilyenkor megmutatja nekünk azt, hogy Ő irgalmas és kegyelmes Isten. Ézsaiás 57:15-ben ezt olvashatjuk: „de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket.”
Ha megtapasztaltad, hogy irgalmas és kegyelmes az Úr, legyél alázatos, szelíd és szeretetteljes a körülötted levőkkel, tudva, hogy nem érdemből van üdvösséged.

Király Jonathán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.