2024. április 28., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Új ének az Úrnak a közösségben

Igehely: Zsolt 149:1–9; Kulcsige: Zsolt 149:1 „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!”

Isten azért teremtett minket, hogy dicsőítsük őt. Ha nem őt dicsőítjük, akkor valami más van az éle-tünkben, amit imádunk. Mindig. Mert így vagyunk teremtve. Lehet, hogy önmagunkat imádjuk, dicsőítjük, vagy a képességeinket, a teljesítményeinket vagy a vagyonunkat. Csak az a baj, hogy minden más Istenen kívül bálvánnyá válik az életünkben, egyre nagyobb áldozatokat kér, és végül tönkreteszi az életünket. Ezért van, hogy a Biblia és főleg a Zsoltárok könyve felhív minket, hogy dicsőítsük az Urat! Hogy ő legyen az imádatunk tárgya, mert ez a helyes. És ez áldásos nekünk is, mert amikor Isten ott van a helyén az életünkben, akkor minden más is a megfelelő helyre kerül.

Akik így élnek, azok tetszenek Istennek; sőt, azt mondja a zsoltár, hogy gyönyörködik a népében az Úr (4.v.). Milyen nagyszerű dolog, ha a Teremtő örömmel és elégedettséggel tekint a teremtményeire! Ha ezt teljes mértékben elfogadjuk, és önmagunkra alkalmazzuk, akkor ez mérhetetlenül nagy békességet teremt bennünk. Ahogyan az Atya gyönyörködött a Fiában (Lk 3:21), bennem is így gyönyörködik, azért, mert én Krisztusban vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy emiatt mindig könnyű és vidám az élet, mert ugyanaz a vers azt mondja: győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. Vagyis: ebben a világban lenézik azokat, akik Istent imádják, őt az első helyre teszik. Ezért fontos átgondolni, mi a fontos számunkra: emberek tetszésére vágyunk, vagy az élő Isten tetszésére.

Dicsérjétek az URat! Hadd legyen ő az életünk célja, az életünk központja. Egyrészt mert ő az Isten, ő méltó minden dicséretre, és ez a helyes; másrészt mert ez valódi, maradandó boldogságot és örömöt hoz nekünk.

Hessel Keutel

Imaáhítat: 

Dicsőitsük Istent, Szabaditónkat ének-zenénkkel, kétszeresen imádkozva – Ézs 38:20

Bibliaóra: 

Krisztus nyájának legeltetése – 1Tim 5:1-25 (1Tim 5:21)

DÉLUTÁN | 

Mi ment meg az Úr haragjának napján?

Igehely: Zof 1:14–2:3; Kulcsige: Zof 2:3 „Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!”

Nem nagyon népszerű téma az ítélet. Mégis tele vannak vele a próféták írásai; sőt maga az Úr Jézus is sokat beszélt az eljövendő ítéletről. Igazából a tény, hogy van ítélet, azt jelenti, hogy van igazságosság. Nem folyhat vég nélkül az igazságtalanság, egyszer lesz elszámolás. És ez vigasztalást jelenthet azoknak, akik most szenvednek. A Bibliában sokszor úgy hívják ezeket: az alázatosak, az igazak. Pont azért, mert törekednek az igazságra, elnyomják őket; hátrányt szenvednek azért, mert jót akarnak tenni. Talán te is olyan vagy? Nem akarsz csalni az adóval, nem akarsz hazudni az üzletben, nem csapod be az embereket, de pont ezért veszítesz. Vagy esetleg ellenkezőleg: hazudsz, csalsz és becsapsz másokat, mert úgy gondolod, senki nem látja? Akkor tudd meg, hogy eljön az ítélet, ami mindenre fényt derít; a Biblia nagyon világosan beszél erről. Elszámolást tart az Isten; te hol leszel akkor? Azt fogja mondani neked: Jól tetted, hű szolgám! Vagy azt, hogy: Távozz el, mert nem ismerlek! A bibliai üzenet az ítéletről nem azért van, hogy megijesszen minket, hanem azért, hogy buzdítson a megtérésre, és hogy törekedjünk igazságosságra a mindennapi életünkben!

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).