2024. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten az, aki felemel

Igehely: 1Móz 41:37–46; Kulcsige: 1Móz 41:39 „Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember.”

Ma sokan kínálnak képzési programokat, hogy befolyásos, jól menő, hirtelen gazdagodó vezetőt neveljenek belőlünk. A Frankfurti Iskola már jónéhány évtizede nevel olyan „mérnököket”, akik egy új világrendet hozzanak létre, amelyben persze ők játsszák az isten szerepét. Istennek is van vezetőképzője. József 13 évig járta ezt a gyakran sötét utakon vezető iskolát. Hite és tiszta jelleme nem tört meg, mert „a projektvezetője” végig mellette volt. A záróvizsgán kitűnően szerepelt: Egyiptom népe mellett családjáról is gondoskodhatott, sőt előképe lett a Szabadító Messiásnak.

A csodálatos előttem az, hogy a meggyőződése miatti szenvedés időszakában mit sem tudott arról, hogy az alagút végén Isten mivel várja. „Harmincévesen a csúcson!” – hozná le a szalagcímet a mai sajtó. Ám az Istennel töltött felkészülési időszak már nem annyira népszerű. Mózesnek 40 évbe telt a pusztában, Pál apostolnak talán 14-be Arábiában. Nem gondolod, hogy Isten téged is fel akar készíteni egy küldetésre?

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Győzelmet szerző imádság

Igehely: 2Móz 17:8–16; Kulcsige: 2Móz 17:11 „És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.”

A nyilvánvaló nagy ellenséget a tenger vize elnyelte, most pedig szinte a semmiből egy megmagyarázhatatlan ellenség támad rájuk. Szándéka az volt, hogy a menekülésben elfáradt népet lekaszabolja. A hiányosan felfegyverzett, katonailag képzetlen népen csak egy valaki segíthet: a Szabadító Isten. Azóta sokszor elfelejtjük, hogy az igazi csatát térdeinken, imádságban vívjuk meg. Nem egyszer tapasztaltuk meg, hogy amíg imádkoztunk, addig Isten megnyitotta a lehetőségek ajtaját, bezárta a rágalmazók száját, átvezetett a lehetetlennek tűnő akadályon. Mégis olyan nehezen tanulunk ezekből az átélésekből. Izráel népének sokféle csatát kellett vívnia; egyedül az Amálekkel szembeni csatát kellett végigimádkoznia.

Mindannyiunknak megvan a saját amálekje, aki ellen nincs más hatékony fegyver, csak a kitartó imádság. A közösség ereje is annak imádságától függ. D. L. Moody-tól származik a következő mondás: „Istennek minden hatalmas munkája egy térdeplő alakhoz vezethető vissza.” Milyen nagy igazság!

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.