2024. február 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma

Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik. Jézus mind a két elbeszélésben elismerő szavakkal illeti az érintettek hitét. Természetesen a gyógyulás is mind a kétszer végbemegy.

A százados rangos ember volt, számos ember fölé volt rendelve, hatalommal bírt, és mégis Úrnak szólítja Jézust. Ez merész cselekedet volt, mert abban az időben a császár volt az „úr”. Aki mást tekintett annak, az komoly bajba kerülhetett. A százados azonban felismerte Jézusban a tekintélyt, és tudta róla, hogy ő az Isten küldötte. Amit Jézus mond, az Isten szava. Ezért neki Jézus szavára volt szüksége ahhoz, hogy a szolgája meggyógyuljon.

Ma reggel adj hálát, amiért az Áhítat kézbevétele előtt Isten összes kijelentett szavát a kezedben tarthattad. Ha a százados Jézus egyetlen szavának ilyen hatalmat tulajdonított, akkor milyen kell legyen a mi hitünk, ha a teljes Bibliára tekintünk?

Bogya Áron

DÉLUTÁN | 

A próféták hódoltak neki

Igehely: Mk 9:1–13; Kulcsige: Mk 9:4 „És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.”

Az Úr Jézus megdicsőülését megörökítő evangéliumok egyikében sincs utalás arra, hogy a tanítványi körben zúgolódást, irigységet vagy felháborodást keltett volna az, hogy Jézus csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával a hegyre (arról azonban volt vitatkozás, hogy ki a nagyobb – Mk 9:34). Jézus egyformán szerette mindegyiküket. Azok a tanítványok, akik szemtanúi lehettek Jézus megdicsőülésének, megerősödtek hitükben, Jézus követésében, és felkészülhettek azokra a szenvedésekre, amik rájuk vártak. Jézus ma sem személyválogató, ezért ne gondoljuk azt, hogy a mellettünk lévőt jobban szereti, mint minket, de azt sem, hogy minket jobban szeret, mint más testvérünket. Csupán különböző utakon vezet, és más-más módon nevel, formál mindegyikünket.

Csodálatos jelenet lehetett az, ahogy Jézus Mózessel és Illéssel beszélgetett. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk szívesen átélte volna ezt a megtapasztalást. Ahogy akkor, ott szólt az Atya hangja, és intette a tanítványokat arra, hogy Jézusra hallgassanak, úgy nekünk is szól ma ez a hang: Az Ő szeretett Fiára hallgassunk, az Ő szava szerint éljünk!

Kérjünk ehhez erőt és engedelmességet!

Bogya Áron

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”

Sa­la­mon ki­rály ide­jé­ben, egyéb üdí­tő­ita­lok hi­á­nyá­ban, a bor volt az az ital, ame­lyet fel­szol­gál­tak ne­he­zebb éte­lek mellé. Ő mégis arra int, hogy óva­kod­junk a bor túl­zott fo­gyasz­tá­sá­tól. Fi­gyel­mez­tet arra, hogy „ne nézd a bort, ho­gyan vö­rös­lik” (31.v.), ami ahhoz ve­zet­het, hogy még töb­bet és töb­bet kí­vá­nunk be­lő­le, ez­ál­tal pedig el­ve­szít­het­jük józan íté­lő­ké­pes­sé­gün­ket: „sze­med za­va­ros dol­go­kat lát, te magad pedig össze­vissza be­szélsz” (33.v.).