2024. február 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma

Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik. Jézus mind a két elbeszélésben elismerő szavakkal illeti az érintettek hitét. Természetesen a gyógyulás is mind a kétszer végbemegy.

A százados rangos ember volt, számos ember fölé volt rendelve, hatalommal bírt, és mégis Úrnak szólítja Jézust. Ez merész cselekedet volt, mert abban az időben a császár volt az „úr”. Aki mást tekintett annak, az komoly bajba kerülhetett. A százados azonban felismerte Jézusban a tekintélyt, és tudta róla, hogy ő az Isten küldötte. Amit Jézus mond, az Isten szava. Ezért neki Jézus szavára volt szüksége ahhoz, hogy a szolgája meggyógyuljon.

Ma reggel adj hálát, amiért az Áhítat kézbevétele előtt Isten összes kijelentett szavát a kezedben tarthattad. Ha a százados Jézus egyetlen szavának ilyen hatalmat tulajdonított, akkor milyen kell legyen a mi hitünk, ha a teljes Bibliára tekintünk?

Bogya Áron

DÉLUTÁN | 

A próféták hódoltak neki

Igehely: Mk 9:1–13; Kulcsige: Mk 9:4 „És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.”

Az Úr Jézus megdicsőülését megörökítő evangéliumok egyikében sincs utalás arra, hogy a tanítványi körben zúgolódást, irigységet vagy felháborodást keltett volna az, hogy Jézus csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával a hegyre (arról azonban volt vitatkozás, hogy ki a nagyobb – Mk 9:34). Jézus egyformán szerette mindegyiküket. Azok a tanítványok, akik szemtanúi lehettek Jézus megdicsőülésének, megerősödtek hitükben, Jézus követésében, és felkészülhettek azokra a szenvedésekre, amik rájuk vártak. Jézus ma sem személyválogató, ezért ne gondoljuk azt, hogy a mellettünk lévőt jobban szereti, mint minket, de azt sem, hogy minket jobban szeret, mint más testvérünket. Csupán különböző utakon vezet, és más-más módon nevel, formál mindegyikünket.

Csodálatos jelenet lehetett az, ahogy Jézus Mózessel és Illéssel beszélgetett. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk szívesen átélte volna ezt a megtapasztalást. Ahogy akkor, ott szólt az Atya hangja, és intette a tanítványokat arra, hogy Jézusra hallgassanak, úgy nekünk is szól ma ez a hang: Az Ő szeretett Fiára hallgassunk, az Ő szava szerint éljünk!

Kérjünk ehhez erőt és engedelmességet!

Bogya Áron

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul ki­rály elől me­ne­kült, de ezen­kí­vül más ki­hí­vá­sok­kal is szem­be kel­lett néz­nie. A sok ve­szély kö­ze­pet­te Is­ten­hez for­dult vé­de­le­mért és út­mu­ta­tá­sért. De nem itt kezd­te az Is­ten­hez for­du­lást – bár soha nem késő el­kez­de­ni. Dávid már ifjú pász­tor­ként meg­ta­nult Is­ten­hez ki­ál­ta­ni. Ami­kor iga­zán nagy ve­szély­ben volt, em­be­ri­leg talán meg­old­ha­tat­lan hely­zet­ben – még ha ag­go­da­lom­mal és kér­dé­sek­kel telve is –, de tö­ret­len bi­za­lom­mal for­dult Is­ten­hez.