2024. január 23., kedd

DÉLELŐTT | 
Bocsáss meg!

Igehely: Mt 6:14–15; Kulcsige: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Pál apostol írja a Róm 3:23-ban: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”, minden embernek szüksége van bocsánatra. Mindannyian Isten ellenségeiként, tőle elidegenedve éltünk. Bakok és bikák vére nem volt elég ahhoz, hogy eltörölje a bűneinket. A tiszta, ártatlan Bárány vére viszont elégséges minden bűn eltörlésére. Jöjjünk mi is hozzá hittel, hogy bocsánatot kapjunk minden bűnünkre.

De ahhoz, hogy elnyerjük a bocsánatot, két fontos lépést kell megtennünk. Istentől kell kérnünk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket!” Fia érdeméért megbocsát, békességet ad a szívünkbe, gyermekeivé fogad minket. Bátran jöhetünk hozzá ezentúl, hogy közösségben legyünk vele.

A második fontos lépés, hogy nekünk is meg kell bocsátani embertársainknak, ahogy ezt az Úr Jézus tanítja. Legyünk mindig készen megbocsátani, hogy mi is bocsánatot kapjunk!

Gombos Miklós

DÉLUTÁN | 

Szenvedése a szenvedők között

Igehely: Mt 27:38–44; Kulcsige: Mt 27:38 „Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.”

Amikor megpróbáltatásokban és szenvedésben van részünk, bátorítólag hat, ha vannak, akik együtt éreznek velünk. A beteg emberek tudnak egymás között a legegyüttérzőbbek lenni, hisz saját tapasztalatból tudják, hogy min megy keresztül a sorstársuk. Isten megvigasztal minket, kiemel a nehézségből, nyomorúságból azért, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságukban (2Kor 1:4).

Megváltónk úgy szenvedett, hogy a vele együtt szenvedők szidalmazták, megvetették, gúnyolták. Az Ő szenvedése volt a legborzalmasabb a szenvedők között. A bűntelen bűnné lett értünk. Még az Atya is magára hagyta. Tanítványai is szétszaladtak. „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs 53:3). Megmentő szeretettel mégis értünk imádkozott. Most is közbenjár értünk, mint olyan főpap, aki meg tud indulni a mi erőtlenségeinken (Zsid 4:15).

Járuljunk hát hozzá bizalommal! Merítsünk erőt az Ő szenvedését látva!

Gombos Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A be­széd talán az ember egyik leg­el­lent­mon­dá­so­sabb ké­pes­sé­ge. Ezzel tu­dunk bá­to­rí­ta­ni, útba iga­zí­ta­ni, se­gí­te­ni, meg­ne­vet­tet­ni má­so­kat és ki­fe­jez­ni sze­re­te­tün­ket. Ugyan­ak­kor a be­szé­dünk­kel ár­ta­ni is ké­pe­sek va­gyunk má­sok­nak, meg­aláz­ni, meg­sér­te­ni, plety­kál­ni, ha­zud­ni. Sőt olyan se­be­ket tu­dunk okoz­ni má­sok­ban, ame­lyek na­gyon ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem gyó­gyul­nak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyan­így a nyelv is mi­lyen kicsi test­rész, mégis nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy pa­rá­nyi tűz mi­lyen nagy erdőt fel­gyújt­hat” (Jak 3:5).