2024. január 23., kedd

DÉLELŐTT | 
Bocsáss meg!

Igehely: Mt 6:14–15; Kulcsige: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Pál apostol írja a Róm 3:23-ban: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”, minden embernek szüksége van bocsánatra. Mindannyian Isten ellenségeiként, tőle elidegenedve éltünk. Bakok és bikák vére nem volt elég ahhoz, hogy eltörölje a bűneinket. A tiszta, ártatlan Bárány vére viszont elégséges minden bűn eltörlésére. Jöjjünk mi is hozzá hittel, hogy bocsánatot kapjunk minden bűnünkre.

De ahhoz, hogy elnyerjük a bocsánatot, két fontos lépést kell megtennünk. Istentől kell kérnünk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket!” Fia érdeméért megbocsát, békességet ad a szívünkbe, gyermekeivé fogad minket. Bátran jöhetünk hozzá ezentúl, hogy közösségben legyünk vele.

A második fontos lépés, hogy nekünk is meg kell bocsátani embertársainknak, ahogy ezt az Úr Jézus tanítja. Legyünk mindig készen megbocsátani, hogy mi is bocsánatot kapjunk!

Gombos Miklós

DÉLUTÁN | 

Szenvedése a szenvedők között

Igehely: Mt 27:38–44; Kulcsige: Mt 27:38 „Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.”

Amikor megpróbáltatásokban és szenvedésben van részünk, bátorítólag hat, ha vannak, akik együtt éreznek velünk. A beteg emberek tudnak egymás között a legegyüttérzőbbek lenni, hisz saját tapasztalatból tudják, hogy min megy keresztül a sorstársuk. Isten megvigasztal minket, kiemel a nehézségből, nyomorúságból azért, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságukban (2Kor 1:4).

Megváltónk úgy szenvedett, hogy a vele együtt szenvedők szidalmazták, megvetették, gúnyolták. Az Ő szenvedése volt a legborzalmasabb a szenvedők között. A bűntelen bűnné lett értünk. Még az Atya is magára hagyta. Tanítványai is szétszaladtak. „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs 53:3). Megmentő szeretettel mégis értünk imádkozott. Most is közbenjár értünk, mint olyan főpap, aki meg tud indulni a mi erőtlenségeinken (Zsid 4:15).

Járuljunk hát hozzá bizalommal! Merítsünk erőt az Ő szenvedését látva!

Gombos Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.