2024. január 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Az ítélkezés veszélye

Igehely: Mt 7:1–6; Kulcsige: Mt 7:1 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”

Miközben figyeljük a mások életét, könnyen mondunk véleményt róluk. Előfordul az is, hogy szeretetlenül ítélkezünk felettük. A farizeusok is sokszor beleestek abba a hibába, hogy másokat ítélgettek látványos bűnök miatt, holott ők is bűnben éltek, úgy, hogy azt jól álcázták. Mindenkit lenéztek, aki nem a farizeusok mércéje szerint élt. A templomban imádkozó farizeus még hálát is adott Istennek azért, mert ő különb, mint a többi ember, mint az a vámszedő, aki szintén ott imádkozott, de mellét verve, alázatosan. Isten a vámszedőnek irgalmazott, a farizeus imája és lelkülete nem volt kedves előtte (Lk 18:9–14).

Az Úr Jézus leleplezte az ítélkezők szívének álnokságát, akik a bűnös nőt meg akarták kövezni, sőt ítéletet is mondott rájuk: „Aki bűntelen közületek, az vessen először rá először követ” (Jn 8:7b).

Legyünk alázatosak, őszinték, meglátva először a saját hibánkat, és mérjünk bő mértékkel az irgalmasságból másoknak!

Gombos Miklós

DÉLUTÁN | 

Szabadítása a kísértésből

Igehely: 2Pt 2:7–9; Kulcsige: 2Pt 2:9 „Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.”

Van úgy, hogy egy helytelen döntésünk kísértésbe, csapdába ejt bennünket. Lótnak is egy ilyen döntés következményeként sok lelki gyötrelmet és kísértést kellett átélnie. Ő választotta Sodomát lakóhelyül, mert olyan volt a város és a Jordán környéke, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje (1Móz 13:10). De annak a városnak a lakói istentelenek voltak, gonoszságuk felhatott az égig. Lót szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől, és gyötörte igaz lelkét ez az állapot, aminek a tanúja volt. Belefáradt ebbe.

Nem érezte a veszélyt, amely Sodomára jött. Isten irgalmával lépett közbe, hogy Lót onnan megmeneküljön, és ne vesszen el a gonosz emberekkel együtt. Angyalokat küldött, akik kiszabadították őt és lányait a veszedelem elől.

Isten nagy irgalma és kegyelme meg tud minket is szabadítani a kísértésektől. Kérjük ezt, és Ő kegyelme által megszabadít minket a próbából, nyomorúságból. De ha nem tenné is, akkor is velünk lesz a próbák tüzében, és győzelmesen hoz ki onnét minket.

Gombos Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.