2024. január 3., szerda

DÉLELŐTT | 
Kitartóak leszünk a bibliaolvasásban!

Igehely: Zsolt 119:72–77; Kulcsige: Zsolt 119:77 „Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm.”

Mindennap szükségünk van táplálékra. Ez érvényes úgy a testi, mint a lelki eledelre. Ahogyan sokfajta eledel van, úgy többfajta lelki eledel is létezik; ezek közül az egyik a Biblia. Ha azt valljuk, hogy szeretjük Istent, akkor belső indíttatást fogunk érezni arra, hogy foglalkozzunk Isten Igéjével. Hiszen a Biblia által tudjuk megismerni Istent a legjobban. Természetesen nem ez az egyedüli lelki táplálék, de ez a legfontosabb. Akit szeretünk, azzal szeretünk időt tölteni, annak akarjuk hallani a hangját. Isten legfőképpen az Igéje által szól hozzánk, és ha szeretjük őt, akkor kitartóan kell hallgassuk a tanácsát, annak érdekében, hogy mindennap tudjon vezetni minket.

Minden hívő embernek kell küzdenie annak érdekében, hogy kitartó legyen, úgy az imádkozásban, mint a bibliaolvasásban. Nem kell elcsüggedni, ha vannak időszakok, amikor lankad a buzgóságunk. Ellenben vizsgáljuk meg, hogy mi okozta ezt, tanuljunk belőle, és ezután legyünk még kitartóbbak.

Te milyen gyakran olvasod Isten Igéjét? Hogyan olvasod? Mennyi időt szánsz rá? Végül pedig gondolkodj azon a kérdésen: Hogyan ültetheted a ma olvasott igét gyakorlatba?

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

Az Úrral áldottak vagyunk

Igehely: 1Kir 8:54–61; Kulcsige: 2Kir 8:56 „Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.”

Egyik énekük a következőket mondja: „Ha az Úrral járunk, el nem téved lábunk, ragyog utunkon mennyei fény.” Akik az Úrral járnak, pontosabban, akik az Úrban vannak, azok valóban áldott emberek. Az áldás sohasem egy független dolog: önmagában az ember nem áldott. Isten áldja meg az embert, és ekképpen lehetünk áldottak.

Salamonhoz hasonlóan kell imádkoznunk mindannyian: „Legyen velünk Istenünk, az ÚR, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek parancsolt” (1Kir 8:57–58). Salamon király jól tudta, hogy „Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést, az ő tetszésének megfelelően” (Fil 2:13), ezért is kérte, hogy maga az Úr hajlítsa magához szívünket.

Áldott az az ember, akinek az Úr a szívét magához vonzotta. A te szíved milyen irányba, pontosabban ki felé hajlik? Most lehetőségünk van arra, hogy kérjük a mi áldott Urunkat, hogy áldjon meg bennünket is, önmaga felé hajlítva szívünket.

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jé­zus­nak van egy kü­lön­le­ges ígé­re­te szá­munk­ra: hozzá for­dul­ha­tunk a ké­ré­se­ink­kel. Mind­azt, ami meg­egye­zik aka­ra­tá­val, és amit meg­ígért az övé­i­nek, bát­ran kér­het­jük az Ő ne­vé­ben. Biz­tat, hogy kér­jünk, ke­res­sünk, zör­ges­sünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hall­gat­ja meg ké­ré­se­in­ket, ahogy mi azt sze­ret­nénk, de min­dig meg­hall­gat­ja. Van, hogy nem úgy kap­juk meg, ahogy azt el­gon­dol­tuk, és nem akkor, ami­kor mi akar­tuk. De Ő job­ban tudja, hogy mikor mire van szük­sé­günk, és biz­to­san a ja­vun­kat akar­ja.