2024. január 9., kedd

DÉLELŐTT | 
A gyümölcstermés elengedhetetlen

Igehely: Mt 3:7–12; Kulcsige: Mt 3:10 „A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”

Bemerítő János megtérésre szólított fel, mert a mennyek országa (2.v.) és az isteni ítélet (10.v.) elközelített. A történetben észrevehetjük, hogy a vallási vezetők reakciója önámításról tanúskodott. Csapdájukba mi is belekerülhetünk, ha nem vigyázunk!

Egyik önáltató módszerük az volt, hogy felszínesen követték az aktuális vallási szokásokat: A néppel együtt ők is Jánoshoz mentek, hiszen nem maradhattak le a messiásváró tömegtől! Vajon mi nem estünk bele abba a hibába, hogy a pillanatnyilag népszerű keresztyén áramlatot követjük, de lelki ürességgel?

A másik hazugság az volt, hogy ősatyjukra nézve elkerülhetik az ítéletet. Érvelésük szerint, mivel Ábrahám, akivel Isten szövetséget kötött, az ő felmenőjük, minden bizonnyal ők is kedvesek Isten előtt. Az üdvösség szempontjából azonban teljesen lényegtelen az Úr előtt, hogy mi a családnevünk, milyen módon szolgált apánk, nagyapánk, vagy milyen örökséggel büszkélkedhetünk. Ő a megtéréshez illő gyümölcsöket a mi életünkben keresi.

Jézus szerint az teremhet gyümölcsöt, aki őbenne marad (ld. Jn 15:1–8). Vizsgáld meg magad ma reggel: termi az életed a megtérés gyümölcseit, vagy szalmaszálba kapaszkodsz, ahogy tették a farizeusok?

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

Mennyei istentisztelet

Igehely: Ézs 6:1–4; Kulcsige: Ézs 6:1 „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.”

Érdemes több időt szánnunk ennek az igeszakasznak az elolvasására, akár összevetve a Jelenések könyve 4. fejezetével. Bepillantást nyerünk a menny valóságába, és megtudjuk, hogy a menny azért felséges, magasztos és dicsőséges, mert lakója maga az Úr.

Milyen ez a trónon ülő Isten? A szeráfok szavaiból megtudjuk, hogy „szent, szent, szent a Seregek Ura” (3.v.). Emberi elménk fel sem képes fogni, hogy mit jelent ez a szentség. Két tényt viszont bizonyosan üzen. Először: Isten abszolút erkölcsi tisztaságát senki sem közelíti meg. A későbbi versekben Ézsaiás a tisztátalan ajka miatt (amit mi olyan könnyelműen kezelünk sokszor!) halálfélelemben retteg, hiszen szembesül Isten tisztaságával. Másodszor: Isten abszolút egyediségét is sugallja az Ő szentsége. Nincs még egy lény, aki olyan magasztos és felséges, mint Ő. Nincs más, akinek dicsősége nemcsak képes betölteni, hanem be is tölti az egész földet (3.v.)!

Milyen a te személyes és közösségi istentiszteleted? Szembesülsz Isten abszolút tisztaságával és egyediségével? Mit vált ez ki belőled?

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?