2024. július 13., szombat

DÉLELŐTT | 
Lélek által más emberré leszünk

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).

Saul lelki adománya belsőleg és külsőleg is következményekkel jár. A frissen felkent király megalázza magát, és beáll a próféták közé, akik csoportosan révületbe, extázisba esnek. Olyan emberek voltak ezek, akik alacsony sorból származtak. Amikor néhányan meglátták Sault révületbe esve a próféták között, feltették egymás között a kérdést: „Mi történt Kís fiával? Hát már ő is a próféták között van?”

A Sámuel és Saul közötti összetartozás erősen kihangsúlyozódik, a próféta teljesen a leendő király oldalára áll, akit az Úr Lelke alkalmassá tesz feladatának betöltésére.

Drága testvérem, ugyanúgy, ahogyan Sault újjá tette az Úr Lelke, és erőt adott neki, hogy elvégezze a feladatokat, minket is erővel megáld a Lélek, és elvégezhetjük a ránk bízottakat.

Mucsi-Bálint János

DÉLUTÁN | 

Az istenfélelem értéke

Igehely: Préd 12:8-13; Kulcsige: 12:10 „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!”

Jézus rámutat a helyes sorrendre a megélhetési gondokat, a megélhetésért való mindennapi fáradságos küzdelmeket illetően: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? –, vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6:31–33). Ha Isten az első helyen van az életünkben, minden más is a helyére kerül.

Jézus élő hitet kíván, és élő hitünk a cselekedeteinkben nyilvánul meg. Add át magad neki, és cselekedd az ő akaratát. A hívő ember nagy hibája, hogy azt gondolja: saját maga is tud világítani, a maga erejéből. Holott a megtérés után is, ha a Szentlélek nem tölti be az életünket, terméketlenek maradunk. Olyan ez, mint a villanykörte: nagyon szép, tiszta hófehér, de ha nincs egybekötve az áramkörrel, nem világít, sötét marad. Tehát megváltásunk után a mennyei áramkörben kell maradnunk, bekapcsolva, mert különben nem tudunk világítani. „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.”

Mucsi-Bálint János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?