2024. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
Világítsunk az emberek között!

Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Történetet olvastam egy gyermekről, aki kíváncsian mászott fel a világítótorony tetejére, hogy végre megcsodálhassa azt a fényt, ami száz kilométerre is világít a nyílt tengeren, figyelmezteti a hajókat a veszélyre, és megóvja őket a hajótöréstől. De igencsak meglepődött, amikor csak egy kis olajmécsest talált, amely körül a sok-sok lapra csiszolt üveggömb a fényt ezerszeresére növelte az adott irányban.

Isten ragyogásra szólít fel minket is, és tudtunkra adja, hogyan tegyük azt. Nem nekünk, a mi erényeinknek, jó tetteinknek kell fényt adnia, hanem ő kell, hogy átragyogjon mindezeken. Lehet azt mondod: „Én csak olyan vagyok, mint egy kis gyertyafény. Mit tehetnék én azért, hogy mások is meglássák a világ Világosságát?” Csak tedd azt, amit a jelen körülményei között tehetsz, és ahogyan beszélsz, viselkedsz, gondolkozol, azzal visszatükrözheted te is a Krisztus fényét. Lehetsz te is lámpás, világíthatsz, amely által megtalálhatják mások is az Úr Jézushoz vezető utat. Legyünk mindnyájan Isten élő, világító bizonyságai!

„Jézus szól: világíts szép fényesen, mint a kicsi lámpa, tisztán, ékesen! E bűnös világnak sötét éjjelén, világítson ki-ki a maga helyén.”

Schneider Károly

DÉLUTÁN | 

A munkatársi összhang öröme

Igehely: Gal 2:9–10 „És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”

Nagy öröm számomra ezeket a gondolatokat úgy írni, hogy 25 drága testéremmel egy munkahelyen dolgozhatok, és rendszeres imaközösségben vagyunk. Jó látni és tapasztalni azt, hogy „Mi Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9a), nemcsak a gyülekezetben, hanem a munkahelyen is. Úgy fogadhatjuk egymást, ahogyan Péter, Jakab és János, a jeruzsálemi gyülekezet oszlopai Pált, akiben felismerték az Isten kegyelmét, és nem bírálgatták, nem mondták neki: „Te csak egy kívülvaló vagy, milyen életed volt korábban?!” (Lehet, ismerős szavak ezek.) Pál, aki a legmagasabb zsidó és görög műveltséggel rendelkezett, és jómódú farizeus családból származott sem nézte le az egyszerű, tanulatlan halászembereket, hanem felismerve egymásban a testvért, bajtársi jobbot nyújtottak egymásnak, és mindenkinek megvolt a maga szolgálati területe. „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk is” (Róm 12:6a).

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek köztünk súrlódások, nézeteltérések, ahogyan az igében említett testvéreknél is előfordult, de azt krisztusi módon tudták rendezni. Nekünk is így kell tennünk, és végezni a ránk bízott szolgálatot.

Schneider Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.