2024. július 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Ő ki tud minket szabadítani

Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”

Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.

Csodálatos szabadulásokat élhettek át prófétái, a választott nép, apostolai. De a legnagyobb, és az egész emberiséget érintő szabadítást a Fián, az Úr Jézus Krisztuson keresztül végezte el. Minden ember számára lehetővé vált a bűn rabságából való szabadulás. A bűn rabságában maradni hasonló a tüzes kemencéhez. Amíg Istennel egy oldalon állunk, bármilyen szorult helyzetben is hittel várhatjuk a szabadulást.

Mátis Csaba

DÉLUTÁN | 

Értékes munkatársak

Igehely: Róm 16:1–5; Kulcsige: Róm 16:3 „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban.”

Egy olyan házaspárral ismerkedünk meg, akiket joggal nevezhetünk értékes munkatársaknak. Ők voltak azok, akik Pál apostolt Korinthusba érkezésekor házukba fogadták, s együtt dolgoztak vele, sátorkészítőkként. Amint az apostol egyre több, majd teljes idejét szeretné az evangélium hirdetésére fordítani, felszabadítják a fizikai munka alól, de tovább gondoskodnak a teljes ellátásáról. Ezenfelül vállalják és hűségesen végzik az apostol tevékenységéhez szükséges háttérmunkát.

Néhány lényeges jellemvonásukat nézzünk meg: 1. Csendben és hűségesen végezték az Úr Jézustól kapott feladatot. Ezért még életüket is kockára tették. 2. Szorgalmas munkájukkal nem meggazdagodni akartak, csupán a megélhetés és a másokon való segítés volt a céljuk. 3. Házukat templommá, imádság házává tették. 4. Felismerték a háttérmunka fontosságát, amit mélységes alázattal, hivalkodás nélkül végeztek.

Ma is szüksége van az Úrnak az első tűzvonalban és a háttérben munkát végző munkatársakra is. Te melyiket vagy hajlandó vállalni?

Mátis Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.