2024. június 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Bátran menjünk Isten színe elé!

Igehely: Zsid 4:12–16; Kulcsige: Zsid 4:16 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Állítólag Spanyolföldön történt a következő eset. Egy kolostor apátjához jártak gyónni a környékbeliek. Volt valaki, aki bizonyos gyengeségével már sokadjára kereste fel a papot feloldozásért, bűnbocsánatért. Egyszer, amint újból megjelent, szégyenkező arckifejezése szavak nélkül is elárulta, hogy a küzdelem a bűnével újból csúfos vereségbe torkollt. Alig kezdte el töredelmes beszámolóját, a gyóntatóatya ingerülten félbeszakította, és rárivallt: „Többé nem oldozlak fel, takarodj innen!” Döbbent csend lett. Szegény bűnös felállt, és szégyentől kivörösödött arccal a kijárat felé csoszogott. Ám amint a templom falán függő megfeszített Krisztusszobor előtt haladt el, furcsa zaj támadt. A széttárt karú alak egyik karja hangos reccsenéssel előre lendült, rámutatva a szerencsétlen bűnbánóra. Ezzel együtt egy túlvilági hang a következőket harsogta: „Én haltam meg helyette, nem te!”

A történet legendába illő. De ha elbuktál, a valóságosan megfeszített, valóságosan feltámadt Krisztus valóságos karja mindannyiszor előre lendül, valahányszor bűnbocsánatra, segítségre van szükséged. Feltéve, ha kéred őt.

Hidd el, elég hatásosan tudja végezni!

Domokos Ernő

DÉLUTÁN | 

A megpróbált hit dicsérete

Igehely: 1Pt 1:5–9; Kulcsige: 1Pt 1:6–7 „Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.”

Az igazi hit kiállja a próbát. Isten gyermekei hitből fakadóan nagy dolgokra voltak és lesznek képesek. Értékes áldozatot ajánlottak fel Istennek. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált. Nóé hit által, Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, s vitte fiát áldozatul, azt, akiben az ígéreteket kapta. Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig a szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, s nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. A sort lehetne folytatni…

Mi is hit által fogadtuk el Jézust személyes Megváltónknak. Az ilyen hit sokkal értékesebb a tűzben kipróbált aranynál, s mivel értékesebb minden földi vagyonnál, féltve kell azt őriznünk. Ezt az élő hitet jó cselekedetek követik, mert „a hit cselekedetek nélkül megholt önmagában.” Elkísér bennünket Jézus Krisztus megjelenéséig, amikor gyermekeit ő részesíti majd dicséretben: „Jól vagyon jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.”

Milyen a mi hitünk? Kiállta, kiállja a próbát? Hűségesek vagyunk? Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítő!

Gál Bálint

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).