2024. június 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
Egyek legyünk, ahogy az Atya a Fiúval egy

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.

Sok hívő a saját elképzelését és a gyülekezet elvárását nem képes összhangba hozni az Istentől kapott megbízatásával. Ha kettős életet is él, ez még nehezebbé teszi a szolgálatát. Nagy közösségromboló a megosztott szív. Szenvedélyesen kell tehát törekednünk a lelkünk, szavaink és tetteink tisztaságára. Elsősorban a gyülekezet vezetőire igaz ez. Ám nincs termékeny élet Isten szolgálata nélkül. És nincs megváltott ember, akinek Isten feladatot ne adott volna.

Az Atya és Fiú között nincs olyan terület, ami megrontaná a kapcsolatukat, nekünk sem szabad ilyet megtűrnünk. A gyülekezet egysége így elsősorban nem a szervezésünktől, hanem Isten iránti engedelmes és tiszta életünktől függ.

Hegyi András

DÉLUTÁN | 

Céltudatos intés

Igehely: Kol 1:28 „Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.”

Amikor nem fogadták be őket Samáriában, Jakab és János tüzet akart kérni az égből, mint Illés idejében (Lk 9:54). Az Úr figyelmeztette őket: nem tudják, milyen lélek van bennük. Mert a szeretet nem bosszúálló. Két imádkozó ment fel a templomba: egy farizeus és egy vámszedő. A vámszedő össze volt törve, a farizeus tudatában volt, hogy kiket becsül, és kiket nem. Azt hitte, hogy Isten is úgy gondolkodik, mint ő, ezért köszönte meg, hogy ő az előbbiek táborába tartozik. A szeretetnek nemcsak az irgalmassággal van közössége, hanem az igazsággal is. Ő a bűneiről megfeledkezett. Ezért a vámszedő ment haza megigazulva. A szeretet igazította meg, az Isten szeretete.

A szeretet alázatos, szelíd. Ez elsősorban Jézusra jellemző. Ám amikor a törvénytudó Jézust az üdvössége felől kérdezte, ő a szeretetre irányította a figyelmét. A szeretet és az üdvösség összetartoznak: ha szeretünk, megtartottuk az Isten törvényét. De mi formálhatók vagyunk-e még Jézus szeretete által, vagy már formálhatatlanok?

Intés és bölcsesség egy tőről fakadnak (Péld 12:1, 13:1). Ha a gyülekezetben nincs szeretetből fakadó intés, mért nincs? Nem azért, mert nem fogadja el senki? Aki kiskorú marad, az egész közösség lelki fejlődésének gátja marad (Gal 5:15–23). Aki viszont növekszik, az egész közösség növekedik általa (2Pt 1:5–8).

Hegyi András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).