2024. május 25., szombat

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek közössége legyen velünk!

Igehely: 2Kor 13:11–13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

A Szentháromságról szóló tan egyik legkiemelkedőbb igéje a 13. vers. A Szentlélekkel kapcsolatban a közösséget emeli ki a koinonia – sokatmondó kifejezés segítségével. A Szentlélek közösségének kétféle fontos értelmezése is alkalmazható itt. Mindkettő lehetséges és kívánatos: közösség a Szentlélekkel (bennünk lakik, testünk az ő temploma), illetve közösség egymással a Szentlélek által úgy, hogy mindnyájan részesei vagyunk kegyelmi ajándékainak, mindnyájan engedünk késztetéseinek és vezetésének, és mindnyájan teremjük a Szentlélek gyümölcsét: szeretet, öröm, békesség stb. (Gal 5:22–23).

Mindez lehetséges – őbenne és őáltala! Ő megteszi a csodálatos részét, amire mi képtelenek vagyunk. De mi az, amit mi tehetnénk? Imádkozhatunk ennek megvalósításáért, ahogyan Pál apostol is tette. Ellenőrizhetjük életünket: van-e bennünk valami, ami akadályozza a Szentlélekkel való zavartalan közösséget? Milyen konkrét lépéseket tehetnénk azért, hogy erősebb legyen az egymással való közösségünk a Szentlélek kötelékében?

Giorgiov Adrián

DÉLUTÁN | 

Az evangélium hirdetésének kényszere

Igehely: 1Kor 9:15–18; Kulcsige: 1Kor 9:16 „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”

Pál apostol nem élt azzal a jogával, hogy az evangélium hirdetéséből éljen. Megtehette volna, de a korinthusiak lelkiállapota miatt még ettől is tartózkodott, csakhogy az evangélium hirdetését akadálytalanul végezhesse. A rábízott sáfárságnak hűséggel akart eleget tenni, és ehhez fontos volt, hogy szabadon szolgáljon és hirdesse az evangéliumot. Milyen erőteljes volt az apostol hivatástudata, amely felülírta még a saját megélhetésének szükségeit is!

Amikor a kárhozattól megmentett ember először ismeri fel, hogy milyen veszélyes és nyomorúságos állapotból lett megmentve, és megismeri a Krisztussal való folytonos közösség áldásait, nem tarthatja magának a jó hírt, amely nyomán mások is megmenekülhetnek. Érzékeli az Úr Lelkének erőteljes késztetését, hogy ezt elmondja nekik is. Nem lehetünk elég hatékonyak Isten országa építésében, ha nincs bennünk folyamatosan ez a belső kényszer. Vegyük észre a hanyatlás első jeleit! Bűnbánattal valljuk meg Krisztusnak, ha már hiányzik ez a kényszer! Őrködjünk felette, és engedjünk neki!

Giorgiov Adrián

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.