2024. május 28., kedd

DÉLELŐTT | 
A próféta is megmondta

Igehely: Ézs 40:9–11; Kulcsige: Ézs 40:11 „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”

Ézsaiás próféta könyvének 40. része a vigasztalás, a bátorítás fejezete. Nem csak kedves szavak, hanem a szabadítás ígérete. 39 fejezetnyi ítélet, rabság, halál után megjelenik a vigasztalás. Milyen öröm lehetett Ézsaiás szívében, hogy az ítéletes szavak után örömhír mondására kapott parancsot: Hirdesd, kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ezt mindenkinek, Júda összes városának hallani kell.

Van-e erőnk a 21. század valóságát látva jó hírt hirdetni, vigasztalni? Mit látunk a világban? Azt, amit Ézsaiás is látott: rabságot, bűnt, halált. Ézsaiás példája arra buzdít: menj fel a hegyre, és jól hallható hangon kiáltsd: „Itt van Istenetek! Hatalmas karja uralkodik, ő a szeretet is: hordozza megfáradt bárányait.”

Isten ma kérdéseket tesz fel nekünk: Megvigasztalódsz-e, amikor olvasod az Isten igéjét? Tudsz, akarsz-e mást is vigasztalni, bátorítani ebben az elveszett, bűnös világban? Ha igen, akkor beilleszkedtél az Isten üdvtervébe, munkatársa lettél.

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés feltétele

Igehely: Jn 3:30 „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”

Ha bizonyságtévő életet akarunk élni, ha Jézus Krisztusra szeretnénk mutatni az életünkkel, ez az ige a belépő mondat. Az mondta ezt, akiről maga Krisztus így beszélt: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál. Hogy lehet, hogy valaki, aki a „pályafutását” a pusztában kezdte, megjelenése, ruházata, aszkéta életmódja nem a kor nagy, és jelentős emberei közé sorolta, mégis az Isten szemében nagy ember? Mi volt az a formáló erő, amely a prófétáknál is nagyobb tisztességre emelte Jánost? Az alázat.

Kétféle ember létezik. Az, akinek az élete középpontjában önmaga van, és az, akinek Krisztus az élete középpontja. Minden bűn a gőgből, büszkeségből fakad. Az alázat lényege pedig az, amit János megfogalmaz: neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Az alázat egy csodálatos szemüveg, mely megmutatja, milyenek vagyunk valójában, és megmutatja Istent az ő szentségében, dicsőségében. Ha ilyen alázattal fordulsz Teremtőd felé, akkor Krisztusra mutató – benne növekedő – életet élhetsz. Kiáltó szó lehetsz korunk pusztaságában.

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).