2024. május 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Jeruzsálem és a templom sorsa

Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban. De ezek nem maradtak meg, valóban elpusztultak Jézus szava szerint. Több évszázadon át a zsidó nép szétszóródott a világ minden tájára.

De eljön az a nap, amikor újra el fogják mondani a zsidók is: „Áldott, aki az ÚR nevében jön!” A romokból Isten új jövőt épít az ő kegyelmének és irgalmának köszönhetően. Nagyon közeledik az a nap, amikor Jézus visszajön dicsőségben. Addig készüljünk erre! Figyeljünk az Isten Igéjére; ne bízzunk a templomunkban, a vallásunkban, semmiben, ami a miénk; csakis Jézusban és az ő szeretetében!

Ez az egész világ és minden, ami benne van, elmúlik; Jézus országa marad meg örökké. Benne vagy már Isten országában? Figyelmezteted azokat, akik még kívül vannak? Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg a zsidó népet is megtéréssel!

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

A megtérés segít rajtunk

Igehely: Ézs 30:12–18; Kulcsige: Ézs 30:15 „Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok.”

Milyen fájdalmas dolog, amikor az emberek a rengeteg figyelmeztetés ellenére még mindig nem akarják meghallani Isten hangját. Amikor még mindig a saját erejükben, teljesítményükben vagy képességükben bíznak inkább, mint Isten kegyelmében.

Ebben a szakaszban Júda lakossága segítséget keres Egyiptomnál az ellenség ellen, és szövetséget köt velük, miközben Isten arra buzdítja őket, hogy őbenne bízzanak. Biztosan tudják, hogy ha Istenhez fordulnak, fel kell adniuk a bűnös életmódjukat. De ezt semmiféleképpen nem akarják. Ez túl nagy áldozat lenne! Elképzelhetetlen, hogy inkább a bűnhöz ragaszkodnak ahelyett, hogy megtérnének, abbahagynák a gonoszságukat, hogy megtapasztalhassák Isten megváltó erejét és kegyelmét! Vagy nem annyira elképzelhetetlen? Nem olyanok vagyunk mi is sokszor? „A megtérés segítene rajtatok! A béke és a bizalom erőt adna nektek!”

Ő az Isten, mi a teremtményei vagyunk. Engedjük, hogy ő irányítsa az éle-tünket! Engedelmeskedjünk mindenben az ő hangjának! Boldogok azok, akik benne reménykednek!

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.