2024. november 1., péntek

DÉLELŐTT | 
Apollós jó példa a hasznos, építő szolgálatra

Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”

November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.

Az apostolok és Krisztus követőinek életében megláthatjuk Isten munkáját. Felismerhetjük, hogy az evangélium terjedésére Isten az embereket használja. Ahogy olvashatjuk: a hit hallásból van. Micsoda kegyelem, hogy a Jóatya ránk bízza ennek közvetítését, terjesztését, és elhívja erre az összes tanítványát. Apollós életének központi helyén volt a hit. Azt látjuk, kapott is erre ajándékot. Buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket.

Én hogyan kapcsolódok be az evangélium terjedésébe? A környezetem tudja az evangéliumot? Mindennap kapcsolódunk emberekhez, jobban figyelnek ránk, mint gondolnánk a családban, munkahelyen, a szomszédok stb. Kérjünk bátorságot, bölcsességet, hogy az evangélium hangozzon szavainkból, cselekedeteinkben is látható legyen, hogy évenként minél több ember mondhassa el: nekem van üdvösségem!

Bócsa Roland

DÉLUTÁN | 

Jóra fordított rossz

Igehely: ApCsel 8:1–8; Kulcsige: ApCsel 8:4–5 „Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.”

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Amikor az ősegyházról olvasunk, az egyik szemünk sír, a másik nevet. Bennünk van az öröm, amikor olvassuk: egy szívvel és egy lélekkel figyeltek Isten igéjére, szavára, ami élő és ható. Gyógyulások történtek, fizikailag is megtapasztalható volt az Isten csodája. De ha csak a fizikai eseményekre tekintünk, akkor elszomorodhatunk, mert olyan sokan életükkel fizettek Krisztus követéséért. De valamit megértettek. Olyan döntést hoztak, ami átvitte őket a halálból az életbe. Ha meglátjuk, hogy lelki értelemben megváltozott ezeknek az embereknek a jövője, akkor beismerhetjük: megérte! Megéri akár az életünket áldozni a hitünkért, hiszen a földi élet hosszúsága elenyésző az örökkévalósággal összevetve. Micsoda hit, micsoda felismerés! Jézus tanítása nyilvánvalóvá vált: „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8:35).

A megváltás elfogadása teljesen megváltoztatja a gondolkodásunkat az életről és az igazságról. Imádkozzunk ilyen hitért, megtapasztalásért, látásért, hogy bár a fizikai valóság sokszor mást mutat, az Istennel járás jóra fordítja a rosszat!

Bócsa Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.