2024. október 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
Milyen dolgokat szokott tenni Isten?

Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”

A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes. Bár tudjuk róluk, hogy szoros kapcsolatban éltek az élő Istennel, mégis kerültek olyan élethelyzetbe, vagy jutottak el olyan pontra, ahol panaszra nyílt a szájuk, vagy csupán megkérdőjelezték az Isten szeretetét, jóságát. Talán Jób életét tanulmányozva elismerhetjük: neki igazán volt oka a panaszkodásra. Ez lenne Isten terve? Így jár az, aki benne hisz? Hol a szeretet, hol a védelem? A keresztyén ember is kerülhet ilyen élethelyzetbe, ahol hasonló gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg a szívében.

Jób felteszi a kérdést: ki térhetne el Isten szándékaitól? Mi az ő szándéka? Az, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2:4). Ez a szeretetéről tanúskodik. Ez nem egy mindent megengedő, elkényeztető szeretet. Nem csak a pillanatnyi helyzetre vonatkozik. Segít és formál bennünket. Amióta szülő vagyok, sokat formálódott a látásmódom ezzel kapcsolatban. Például, ha a gyermek édességet kér, nem adok neki minden alkalommal, mert tudom, hogy hosszú távon rosszat tennék vele. Mi vezérel? A szeretet! Milyen dolgokat szokott tehát tenni Isten? Ami az ő szeretetéből és jóságából fakad.

Bócsa Roland

DÉLUTÁN | 

Az Úr megjutalmazza a benne hívőket

Igehely: Zsid 11:1–3, 6; Kulcsige: Zsid 11:6 „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

Minden ember hisz valamiben. Van, aki más vallásban, valaki a pénzben, családban, esetleg önmagában. Ez az igeszakasz sok igazságot megfogalmaz. Először is elmondja, hogy a hit önmagában nem teremtő erő. Tehát hazugságokban hinni hiábavaló. Attól, hogy a dolgok nem láthatók, még léteznek, és a hit az ebben való meggyőződés. Ezután olvashatunk arról, hogy ezzel a hittel meg tudjuk érteni a világ működését, Isten dolgait. Sőt! Enélkül nem lehet senki kedves Isten előtt. Logikus a magyarázat: ha valakit keresek, valakihez beszélek, de nem látom, akkor hinnem kell, hogy létezik. Isten a következőket mondja korábban a népének: „Elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30:19b). Ha ezt elhiszem, és őt választom, akkor az enyém lehet az áldás és az élet. Ezenfelül az Úr Jézus még többet ígér: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6:33).

Fedezzük fel Isten igazságait, hogy a hitünk tudjon növekedni, és megtapasztalhassuk az ő áldásait!

Bócsa Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).