2024. szeptember 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Állandóan hálát adok

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet. Szükség van az elcsendesedésre, arra, hogy rendet rakjunk az éle-tünkben, az értékrendünkben, hogy a legfontosabb kerüljön az első helyre, és maradjon is ott. Mindenkor.

A hivatalos hálaadó napok elmúlnak, de mégis váljon természetessé, hogy a mindennapjaink hálaadók. Elsősorban egyénenként nekünk, de családjainkban és gyülekezeteinkben is. „Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!”

Sípos Dénes

DÉLUTÁN | 

Akkor jön el a vég

Igehely: 1Kor 15:21–26; Kulcsige: 1Kor 15:24 „Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.”

Olyan szomorú, hogy emberek egy szűk köre annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy az sem számít nekik, ha emberek széles köre megy a halálba vagy nyomorgásba. Megéri? Vajon meddig tarthatják meg a hatalmat, az erőt? Rossz hírem van, uraim: csak idő kérdése, „Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.” Viszont jó hírem van, testvéreim, ami valaminek/valakinek a véget jelenti, nekünk az életre kelés idejét hozza el. Minden itt a földön, legyen az élőlény vagy tárgy, az elmúlásnak, enyészetnek van alávetve, és ez sokszor fájdalommal, szenvedéssel, küzdelemmel jár, de hadd bátorodjék a szívünk! Krisztus, a halálon győztes előttünk jár, nekünk csak alázattal benne bízva, hűséggel követnünk kell őt. „…mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Sípos Dénes

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.