2025. április 23., szerda

DÉLELŐTT | 
A feltámadás a megigazulás alapja

Igehely: Róm 4:13–25 Kulcsige: Róm 4:23-25 „De nem egyedül érte van megírva, hogy «beszámította neki igazságul», hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”

Ennek a fejezetnek a címe a hitből való megigazulás, ami a hívő életünk lényege. Ez Istennek arra a cselekedetére vonatkozik, amellyel a bűnbánó és megtérő bűnöst igaznak nyilvánítja. A következő fontos kérdés, hogy minek alapján? Mi teszi az embert igazzá (elfogadhatóvá) az Isten előtt? Pál szembeszáll azzal a zsidó elképzeléssel, miszerint a törvény cselekedetei által válik valaki elfogadhatóvá az Isten számára. Ezzel szemben bizonyítja, hogy Isten egyedül a Jézus Krisztusba vetett hitünk alapján fogad el bennünket (Gal 2:15–16). Példának állítja elénk Ábrahámot, akinek hit által adatott az ígéret, amelyet ő komolyan vett, és ez tulajdoníttatott neki igazságul (22.v.).

Van még egy számunkra nagyon fontos igazság ebben a részben (23–24.v.). Azt írja Pál, hogy ezek nemcsak érette írattak meg, hanem miértünk is, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a halálból. A feltámadás tehát a megigazulásunk alapja.

Te hiszed-e, hogy Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért? A te hited alapján Isten igaznak nyilvánít téged.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Éljünk úgy, mint Jézus!

Igehely: 1Jn 2:1–6 Kulcsige: Igehely: 1Jn 2:6 „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”

Jézus tanítványait Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek (ApCsel 11:19–26). A keresztyén szó azt jelenti, hogy Krisztuskövető, krisztusi. Olyannak lenni, úgy élni, mint Krisztus. Ezt a nevet nem ők találták ki maguknak, hanem azok, akik életüket látva megállapították róluk, hogy valóban olyanok, mint Krisztus. Nemcsak ismerték Jézust, hanem megtartották a parancsolatait (3–4.v.). Ez nem azt jelenti, hogy soha nem tévedtek, vagy hogy tökéletesek voltak, de azt igen, hogy Krisztus volt számukra a példa. Ezért tudtak megmaradni és kitartani a nehéz időkben is.

Egy misszionáriusról olvastam, hogy mielőtt bármit tett volna, feltette magának a kérdést: „Mit tenne most Jézus?” Erre az egyetlen kérdésre adott válasz határozta meg beszédét, cselekedetét, még a gondolatait is.

Ha a szívedben eldöntöd, hogy szeretnél úgy élni, mint Krisztus, Ő erre Szentlelke által megsegít. Ha nem mindig sikerül, ne csüggedj el! Van szószólónk az Atyánál, csak bánd meg, és kérj érte bocsánatot (9.v.)! Ő hű és igaz, hogy megbocsásson (1Jn 1:9).

Élj úgy, mint Krisztus! Amikor ez sikerül, légy érte hálás; amikor nem, kérj érte őszintén bocsánatot!

Balogh Gábor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.