2025. április 5., szombat

DÉLELŐTT | 
Magára hagyták Jézust

Igehely: Mk 14:43-52 Kulcsige: Mk 14:50 „Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.”

Jézus egyik tanítványa jobban szerette a pénzt, mint mesterét, akinek néhány évvel korábban a követésére szegődött. A tanítványi körből való távolmaradása nagy veszélybe sodorta életét. Ezt kockáztatják ma is azok, akik elhanyagolják a testvéri közösség alkalmait. Könnyen az ellenség kezébe kerülhet előbb lelkük, majd testük is. „Mester”-nek szólította, ami után a tisztelet kifejezésének jelével az ellenség kezére játszotta Urát.

Egy másik tanítvány balul elsült akciója után, amikor az levágta a főpap szolgájának jobb fülét, Jézus előbb meggyógyította a szolgát, majd keményen megdorgálja a főpap pribékjeit. Mindezt ugyanakkor a próféciák beteljesedésének tartja.

Jézus nem tanúsított ellenállást. Nem védte magát. A történetnek ez a része arra figyelmeztet, hogy a Jézusért bennünket ért támadások közepette nem kell önmagunkért harcolnunk. Hagyjuk arra ügyünket, aki megígérte, hogy soha nem hagy bennünket magunkra.

Tanítványai a történteket látva magára hagyják Urukat. Emberként talán ez volt a legnehezebb Jézus számára, hogy azok is elhagyták, akiket szeretett.

Mit jelent számodra a gyülekezet? Jézust való megszólításod, összhangban van-e a valósággal? Kész vagy az Úrra hagyni dolgaid tisztázását?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Van szabadulás!

Igehely: 1Kor 10:11–13 „Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

A gonosz kívánságok, a bálványimádás, a paráznaság (a szellemi is), az Istenkísértés, a zúgolódás veszedelmet és pusztulást hoznak Isten választott népére is, akiket pedig korábban Ő hozott ki Egyiptomból hatalmas és erős kézzel.

Izráel példája tanulságként szolgál nekünk, akik az idők végéhez közeledünk. A Krisztus által megszerzett szabadságra vigyáznunk kell (Gal 5:1). Ez a mi felelősségünk. Vigyáznunk kell, nehogy az elbizakodottság bűnébe essünk, amit minden esetben bukás követ (Péld 16:18). Aki beképzeli magának, hogy ő valaki, holott semmi, magát csapja be (Gal 6:3). A laodíceai gyülekezet vezetője és Diotrefész sem voltak mentesek ettől a kísértéstől. Lucifer és sokak bukását is ez okozta. Engem és téged is megkísért a Sátán ezzel.

Igénk azt mondja, hogy ebből a kísértésből is van szabadulás Jézus Krisztus által, akitől alázatot tanulhatunk. Isten a kevélyeknek ellene áll; de az alázatosoknak kegyelmet ad (Jak 4:6). Nagy kiváltság és kegyelem, hogy a kevélység és az önáltatás bűnéből is van szabadulás!

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”

Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.