Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében. Isten megújító igéje szól minden korosztály számára: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé”(Zsolt 103:4-5). Azzal számolni kell, aki elkötelezi magát a mindenható Isten mellett, hogy először felfordulás, borogatás, rombolás lesz a döntései, tettei következménye, mert az Isten szentsége nem tűr tisztátalant. „Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15:58).
Kurtus István
Legyen derekatok felövezve!
Igehely: Lk 12:35-40 Kulcsige: Lk 12:35-36 „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”
Egyértelműen egy folyamatos készenléti állapot fenntartására szólít az ige. Vagyis energiáink egy részét arra fordítjuk, hogy fenyegető jelek után kutatunk vagy észlelünk a környezetünkben. Nem alaptalanul, „mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresvén, kit nyeljen el” (1 Pt 5:8). Amikor tényleges, valós veszély ér, az egészséges riasztórendszer felkészít minket arra, hogy azt tegyük, ami éppen szükséges: harcoljunk, elmeneküljünk, elbújjunk vagy tervezzünk. „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2:12) Ez nem kevés lelki és szellemi energiát vesz igénybe, de Isten készséggel adja hozzá a szükséges erőt: “Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2 Tim 1:7). Az éberség nem kevesebbről szól, mint az Emberfia visszavárásáról. Jézus az Emberfiáról alkotott elképzelést összekapcsolja a szenvedő Szolga képével. „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53:5).
Kurtus István
