Igehely: Mk 7:1–5 Kulcsige: Mk 7:5 „Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?”
Míg az elmúlt századokban a hagyománynak kultúra- és közösségformáló ereje volt, nemzedékeken át meghatározva az emberek életét, addig ma már egyre inkább tradícióellenes és hagyományromboló világban élünk. Az emberek néha még Jézusra is hivatkoznak, azt hozva fel érvként, hogy Ő is ellenzett és félresöpört minden hagyományt. De Urunknak valóban magukkal a hagyományokkal szemben volt ellenvetése?
A vének hagyományának az volt a célja, hogy aprólékos gyakorlatok és szokások által közvetítse a törvény érték- és szabályrendszerét, és az emberek ezáltal biztosan betartsák azt. A hagyományok csapdája viszont az, hogy idővel a szokásokban könnyen elhalványul a lényeg, amire azok épültek. Ekkor a legjobb azzal a kérdéssel kezdeni, amit maguk a farizeusok is feltettek: Miért élünk vagy nem élünk bizonyos hagyományok szerint? Miért gyakoroljuk szokásainkat? Mi volt azok lényege? Milyen értékek közvetítésére hozták őket létre?
Nemcsak a zsidó atyáknak voltak hagyományai, amiket a törvényt figyelembe véve alkottak meg Izráel tanítására. Az apostolok szintén kialakították a maguk hagyományát. Ez egyrészt hitigazságokat tartalmazott (2Thessz 2:15), másrészt a kegyes életvitel mintapéldáját (2Thessz 3:6). Ez Krisztus életében, halálában, feltámadásában, szolgálatában és tanításában gyökerező tanítás és életgyakorlat volt. Arra tanít meg minket, hogy miről és Kiről szól az evangélium, és hogyan éljünk ahhoz méltó életet. Minden jó hagyomány ezt teszi. Ebben áll az ereje: az apostolok hagyománya nem más, mint Jézus Krisztus hagyománya. Amikor az apostolok saját tanításuk és életpéldájuk követésére hívják a mindenkori hívőket, akkor Krisztus tanításának és életének követésére hívnak: „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. (…) Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek” (1Kor 11:1,23). Ez az üdvös hagyomány elérhető számunkra az Újszövetség lapjain.
A hagyományrombolásnál egészségesebb magatartás imádkozó, „béreai” lelkülettel feltenni és megválaszolni ezeket a kérdéseket hagyományaink kapcsán. Tudatosítani az értékeket, normákat és lelki örökséget, amelyek alapjukként szolgáltak, és tudatosan megtölteni őket újra a lényeggel.
Zsemlye Alfréd
Adjunk hálát a Krisztushoz igazodó jó hagyományokért! – Kol 2:8
Ápolj szent barátságokat! – 1Sám 18:1–4; 19:1–7; 20:1–17; 23:15–18 (Péld 17:17)
Isten igazságának kinyilatkoztatása
Igehely: Róm 3:21–31 Kulcsige: Róm 3:22 „Mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség.”
Az üdvösség talán legismertebb összefoglalása ez: „Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1:17). A ma délutáni szakasz pont ennek a megvalósulását írja le.
Először is elmondja, hogy önerőből, a törvény cselekedeteiből lehetetlen megigazulni. Ennélfogva pedig minden ember, kivétel nélkül, ítélet alatt van bűnei miatt, és mentség nélkül várja azt a napot, amelyen az Úr igazságosan ítél, és jogos haragját nyilatkoztatja ki az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen. Azonban az egyetemes romlottság miatt Isten abban mutatta meg irgalmát, hogy nyilvánvalóvá tette saját igazságát, vagyis ingyen kegyelemből nyilvánítja igaznak és menti fel vétkessége alól mindazokat, akik Jézus Krisztusban hisznek.
Másodszor elmondja, hogy Isten nem igazságossága rovására igazítja meg a bűnöst hit által; és nem igazságtalan, amikor hosszútűrésében az előbb elkövetett bűnöket elnézi. Sőt, inkább megmutatja igazságát azáltal, hogy Krisztust rendelte haragját kiengesztelő áldozatul, akinek vére tökéletes váltság a benne hívőkért. Ezáltal megvalósítja azt, amire a törvény képtelen: „mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz” (Róm 8:26).
Végül azt is elmondja, hogy mivel „hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”, ezért lehetetlenné vált a dicsekvés, vagy bármilyen fölényeskedés az emberek között. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Ef 2:8–9). A hit általi megigazulás tehát nem teszi érvénytelenné a törvényt, vagyis a szent élet felelősségét, sőt inkább a törvény betöltésére képesít.
„Uram, megigazítottad életem, Jézus Krisztus igazsága enyém lehet. Kegyelmedből eltörölted bűnömet, Hit által adtál egy új kezdetet. Tudom, akaratod az, hogy szent legyek, Legyen szívem bűn nélküli, tökéletes. Ragyogjon a sötétségben életem, Felismerje mindenki a fényedet.” (GyÉ 445).
Zsemlye Alfréd
