2025. február 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten parancsa előbbre való

Igehely: Mk 7:6–13 Kulcsige: Mk 7:9 „Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.”

A törvény tanulmányozása, magyarázata és betartása körül forgott a zsidók társadalmi és vallásos élete. Hagyományaik azért születtek, mivel szerették volna minél pontosabban teljesíteni a parancsolatokat. Ezért egy egész szokás- és gyakorlatrendszert építettek köré, amely az élet bármely területén szabályozta, hogyan kell betartani a törvényt. Ám ez idővel ahhoz vezetett, hogy bizonyos dolgokban félretették Isten parancsolatát, hogy helyébe a maguk hagyományát tegyék. Így éppen a törvény még pontosabb betartására megalkotott hagyomány vált akadállyá a törvény megtartásában. Ettől óvakodnunk kell. Nem lehet olyan hagyományunk, szabályrendszerünk vagy egyházi gyakorlatunk, amely akadályoz minket abban, hogy véghez vigyük mennyei Atyánk kinyilatkoztatott akaratát. Még akkor sem, ha a mögötte lévő szándék nemes vagy kegyes. Ellenkező esetben ugyanabba az ellentmondásba keveredünk, mint a farizeusok.

Így tehát, minden hagyományunknak – családi, gyülekezeti vagy egyházi – azt kell szolgálnia, hogy még világosabban értsük Urunk kinyilatkoztatott akaratát, és elősegítse, megkönnyítse, ékesítse és keretbe foglalja a Szentírás gyakorlatba ültetését Megváltónk dicsőségére és népe javára.

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

A keresztről szóló beszéd

Igehely: 1Kor 1:18–25 Kulcsige: 1Kor 1:18 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”

A megigazulás hit által van, a hit pedig hallásból, Isten beszéde által. Egészen pontosan a keresztről szóló beszéd által. S ahogyan hajdan, ugyanúgy a ma emberének is sokszor túl gyenge és túl egyszerű a testet öltött Istenről szóló üzenet, aki hagyta magát keresztre feszíteni, hogy aztán feltámadjon a mi megigazulásunkért. Ugyanúgy megütközés és bolondság számukra, mint a zsidóknak és görögöknek. De Pál szerint csak a keresztről szóló beszéd képes arra, amire semmi más, mert Isten ereje az arra, amire a törvény erőtlen volt: arra, hogy Isten igazságában járjunk. Ugyanakkor Isten bölcsessége is arra, amire az emberi bölcsesség képtelen volt: megismertetni velünk az élő Istent.

„Két irdatlan fa összeróva, / Nincs rajta semmi, semmi szép, / De kétezer esztendő óta / Szór fényt egész világra szét. / Csodás erő árad belőle, / Mint titkos hang, ha szólna rajt’, / Hiába próbálsz futni tőle, / Szíven ragad és fogva tart…” Ez ének szövege által elevenedjen meg előttünk a keresztről szóló beszéd ma is!

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Róm 3:9–20 Kulcsige: Róm 3:12 „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

A római gyü­le­ke­zet­nek írt le­vél­ben Isten el­mond­ja, hogy mi­lyen sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak Ádám és Éva en­ge­det­len­sé­gé­nek. Ami­kor az első em­ber­pár vét­ke­zett, ki­ke­rül­tek Isten je­len­lé­té­ből, és meg­rom­lott a szí­vük. Azóta min­den­ki meg­rom­lott szív­vel és Isten nél­kül kezdi a földi éle­tet. Csak nö­vel­ni tud­juk bű­ne­ink­kel az adós­sá­got Isten felé, nem tu­dunk jót cse­le­ked­ni. Mivel ennyi­re go­nosszá lett az em­be­ri szív, a meg­ol­dás egye­dül a szív­cse­re. Szük­sé­günk van egy új, meg­vál­to­zott szív­re.