2025. február 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten parancsa előbbre való

Igehely: Mk 7:6–13 Kulcsige: Mk 7:9 „Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.”

A törvény tanulmányozása, magyarázata és betartása körül forgott a zsidók társadalmi és vallásos élete. Hagyományaik azért születtek, mivel szerették volna minél pontosabban teljesíteni a parancsolatokat. Ezért egy egész szokás- és gyakorlatrendszert építettek köré, amely az élet bármely területén szabályozta, hogyan kell betartani a törvényt. Ám ez idővel ahhoz vezetett, hogy bizonyos dolgokban félretették Isten parancsolatát, hogy helyébe a maguk hagyományát tegyék. Így éppen a törvény még pontosabb betartására megalkotott hagyomány vált akadállyá a törvény megtartásában. Ettől óvakodnunk kell. Nem lehet olyan hagyományunk, szabályrendszerünk vagy egyházi gyakorlatunk, amely akadályoz minket abban, hogy véghez vigyük mennyei Atyánk kinyilatkoztatott akaratát. Még akkor sem, ha a mögötte lévő szándék nemes vagy kegyes. Ellenkező esetben ugyanabba az ellentmondásba keveredünk, mint a farizeusok.

Így tehát, minden hagyományunknak – családi, gyülekezeti vagy egyházi – azt kell szolgálnia, hogy még világosabban értsük Urunk kinyilatkoztatott akaratát, és elősegítse, megkönnyítse, ékesítse és keretbe foglalja a Szentírás gyakorlatba ültetését Megváltónk dicsőségére és népe javára.

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

A keresztről szóló beszéd

Igehely: 1Kor 1:18–25 Kulcsige: 1Kor 1:18 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”

A megigazulás hit által van, a hit pedig hallásból, Isten beszéde által. Egészen pontosan a keresztről szóló beszéd által. S ahogyan hajdan, ugyanúgy a ma emberének is sokszor túl gyenge és túl egyszerű a testet öltött Istenről szóló üzenet, aki hagyta magát keresztre feszíteni, hogy aztán feltámadjon a mi megigazulásunkért. Ugyanúgy megütközés és bolondság számukra, mint a zsidóknak és görögöknek. De Pál szerint csak a keresztről szóló beszéd képes arra, amire semmi más, mert Isten ereje az arra, amire a törvény erőtlen volt: arra, hogy Isten igazságában járjunk. Ugyanakkor Isten bölcsessége is arra, amire az emberi bölcsesség képtelen volt: megismertetni velünk az élő Istent.

„Két irdatlan fa összeróva, / Nincs rajta semmi, semmi szép, / De kétezer esztendő óta / Szór fényt egész világra szét. / Csodás erő árad belőle, / Mint titkos hang, ha szólna rajt’, / Hiába próbálsz futni tőle, / Szíven ragad és fogva tart…” Ez ének szövege által elevenedjen meg előttünk a keresztről szóló beszéd ma is!

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?