2025. február 21., péntek

DÉLELŐTT | 
Kenyér a pusztában

Igehely: Mk 8:1–10 Kulcsige: Mk 8:4 „Tanítványai így feleltek: «Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?»”

Mai történetünk tovább erősíti az igazságot, hogy legnagyobb szükségünk a belső változásra van. Ezt külső dolgok nem tudják előidézni. Amikor a tanítványok szembesülnek a helyzettel, a kicsinyhitűség szólal meg a szívükben és ajkukon: „Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Ez a hozzáállás aggasztó, hiszen a 6. fejezetben Mesterük már adott enni ötezernek! Ez rámutat arra, hogy külső dolgok nem tudják megváltoztatni a hitetlen szívet: sem a hagyományok és kegyességi gyakorlatok szigorú betartása, de még a csodák és természetfeletti jelek megtapasztalása sem. A szív változásához Krisztus beszéde és bennünk végzett munkája szükséges, akárcsak a süketnéma esetén. S ebben nem a csoda a lényeg, hanem a csodatevő személye, hogy hittel közeledjünk és meglássuk Őt isteni hatalmában, amint a görög asszony tette. Aki hittel jön Jézushoz – még ha kicsinyhitűként is –, annak nemcsak morzsa jut az asztal alatt, hanem bőséggel jut kenyér a pusztában is.

„Minden időben áldom, dicsérem az Urat, magasztalom az Ő nevét. Hallják ezt a szegények, és együtt örülnek, sietve asztalához ülnek… Érezd és lásd, hogy jó az Úr, kiáltasz, s mert közel van Ő hozzád, válaszol.”

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Küzdjetek a hitért!

Igehely: Júd 1–3 Kulcsige: Júd 3 „Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.”

A rövid levél erőteljes és hangsúlyos üzenete ez: „Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott!” Miért is kell a hitért küzdeni? „Mert belopóztak közétek bizonyos emberek… istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.” Az ilyenek visszaéltek azzal, hogy kegyelemből, hit által van üdvösség és megigazulás, nem cselekedetekből; és még másokat is romlásba vittek. Letagadták azt, amit az apostolok határozottan hirdettek: a megigazító hit és kegyelem nemcsak befedezi a vétkest Krisztus áldozatával, hanem át is formálja az életét. A megmentett bűnös többé nem akar bűnben élni. Ahogyan a hit általi megigazulás reformátora, Luther is mondta: „Nincs megigazulás megszentelődés nélkül, nincs bocsánat az élet megújulása nélkül, nincs igazi hit, amely ne teremné meg az új engedelmesség gyümölcseit.”

Épüljünk tehát szentséges hitünkben, küzdve érte és másokért is, kiragadva őket a veszedelemből!

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.