Igehely: Mk 8:11–13 Kulcsige: Mk 8:12 „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: «Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.»”
A farizeusok gonosz szándéktól vezérelve mennyei, vagyis minden kétséget kizáró jelet követeltek Jézustól. Ezt azonban nem azért tették, mert hinni akartak, hanem mert kísérteni akarták Őt. „Ez a nemzedék”, akárcsak elődeik a pusztában, kísértették a Fiút, noha látták a jeleket és csodákat, amelyeket köztük tett, akárcsak elődeik azokat, amelyeket a Mindenható tett a szemük láttára, Egyiptomtól fogva. A kivonulás nemzetségében és a Jézus idején élő nemzedékben tehát közös a hitetlen szív, amely látta Isten hatalmát, mégis kemény maradt, s kísértve az Istent, további jeleket akar.
A ma nemzedéke sem különb. Az emberek hitetlenségükben mennyei jeleket kívánnak, megcáfolhatatlan bizonyítékot Isten létezéséről. Ám Isten az efféle istenkísértő, keményszívű embernek nem ad jelet. De az alázatos, hitében küszködő, de Krisztushoz kereső szívvel közeledő embernek kijelenti magát, ahogy akkor is tette.
Ugyanakkor ez számunkra is fontos lecke. Te miért keresed Krisztust? Milyen szándékkal közeledsz hozzá? Csodáit és erejének megmutatkozását akarod tapasztalni, vagy elsősorban önmagáért keresed Őt?
Zsemlye Alfréd
A hit hallásából vettük a Lelket
Igehely: Gal 3:1–5 Kulcsige: Gal 3:2,5 „Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy a hit igéjének hallása alapján? Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?”
Pál a címben megfogalmazott igazságot egy költői kérdés formájában tárja elénk. Ezzel is azt munkálja, hogy rádöbbenjünk, és ne feledjük el: „a hit igéjének hallása alapján” kaptuk a Lelket. Ezt azért is fontos tudatosítanunk, mert – a galatákhoz hasonlóan – mi is hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, s amit Lélekben kezdtünk el, sokszor testben akarnánk befejezni. S mikor így mellőzzük Isten drága Lelkét, aki a hit igéjének engedelmes hallgatása révén kíván vezetni bennünket, idővel azzal szembesülünk, hogy a testben való bizakodásunk nem hoz hosszan tartó gyümölcsöket. S mikor a testi, emberi lendület csődöt mond, amikor térdre kényszerülünk és tehetetlenné válunk, akkor újra vissza kell, hogy térjünk ehhez az igazsághoz. Újra oda kell fordulnunk a hit igéjéhez engedelmes, halló szívvel, hogy betöltsön minket a Lélek, s a mi Istenünk, aki Őt adta nekünk, újra hatalmas erőkkel munkálkodjon bennünk, közöttünk.
Zsemlye Alfréd
