2025. február 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
A halál nem a vég

Igehely: Mk 5:35–43 Kulcsige: Mk 5:39 „Bement, és így szólt hozzájuk: «Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.»”

Jairus, a zsinagógai elöljáró a közösségben fontos és mindenki által tisztelt személy volt. A többi vallási vezetővel ellentétben ő helyesen viszonyult Jézushoz: hitt benne, elhitte, hogy Jézus kezének érintése meggyógyítja beteg leányát. Azért hívta meg a házához. Amikor megpróbálták lebeszélni arról, Jézus megerősítette a hitét: „Ne félj, csak higgy!” Jairus teljesen kiszolgáltatott volt Jézus előtt; leányát csupán Ő adhatta vissza neki.

Az új életre keltő csoda csendben történt, bent a szobában, csak néhányan voltak jelen. Amikor életre keltette, Jézus nem ráhelyezte a kezét, mintegy leuralva, hanem megfogva a gyermek kezét, mintha a testvére lett volna. Kedvesen szólította, és a leányka válaszolt. A halott gyermekkel Jézus úgy beszélt, mint aki él, mert Isten számára a halottak is elevenek. És miután új életre ébredt, Jézus gondoskodott róla, hogy adjanak neki enni.

Felvállaljuk a hitünket? Ki az a családunkban, akin csak Jézus segíthet? Hogyan gondoskodunk arról, akit az Úr új lelki életre keltett?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

A bűnösök szétszóratnak

Igehely: Zof 3:1–13 Kulcsige: Zof 3:8 „Azért várjatok rám – így szól az Úr –, arra a napra, amikor mint vádló előlépek! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet!”

Zofóniás próféta Isten ítéletét hirdette meg Júda fölött, mivel a szent Isten bűnösnek találta őket. Négy bűnt nevezett meg, amely nekünk, újszövetségi hívőknek is kísértés, és Isten ítéletét vonja maga után: az engedetlenség, az intés elutasítása, a hitetlenség – hogy nem bízunk Istenben, és a komolytalan istentisztelet. A krisztusi testvériség helyett megromlanak a kapcsolatok: egymást kizsákmányoljuk, bizalmatlanok vagyunk egymás iránt, az igét hiteltelenül hirdetjük, a szent dolgokat megbecstelenítjük.

A környező népeket sújtó ítéletnek arra kellett volna késztetnie Júdát, hogy felismerje a helyzet komolyságát, magába szálljon és megtérjen. Ha mi nem is foglalkozunk Istennel, Ő jelen van közöttünk, és gondoskodik arról, hogy igazságának előbb-utóbb érvényt szerezzen – még a kárunkra is.

Az engedetlen és hitehagyott többségnek Zofóniás az ítéletet hirdette. A megtört szívű, szegény és nincstelen maradéknak pedig azt prédikálta, hogy várjanak az Úrra. Ennek a maradéknak a beszéde és a cselekedete igaz volt. Legyen a miénk is!

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.